Az emberiség legnagyobb rémtette az ízlés ellen. Kattintsatok a képre és remek fotó gyűjteményt találtok.

Nem hülye állatok. Kedvenceim.

A blog kezd lehalni, 17 napja egyetlen post sem született, így gondoltam, egy üdvözlő puszit küldök legalább, hogy megkavarjam az állóvizet.

Bulgáriában nem jó a kaja, nagyon nem jó. Eddig ez a tapasztalat. Nem szépek a nőik - eddig ez a tapasztalat. Vannak nagyon gazdagok - vérlázítóan, és nagyon szegények - ezt mondták, meg látjuk. A korrupciót levédhetnék világszabadalommal, a kétes eredetű vagyon pedig lassan külön szókapcsolattá válik a nyelvükben, ugyanis itt nincs tisztességes gazdag ember - azt mondják. Viszont vannak eszméletlenül kedves és jófej mixer srácok akik nyárimunkán vannak itt, utálják a munkájukat és a szemét, felvágós románokat, így bosszúból - vagy ki tudja miért - eszméletlenül erős koktélokat kevernek nekünk - akik kíváncsiak vagyunk rájuk - egész álló nap, amennyit csak kérünk. A Savoy nevű nemzeti szeszfőzde remek röviditalai adják az alapot ehhez és nem is olyan rosszak, főleg mert végtelen mennyiségben és ingyenesen rendelkezésre állnak, úgyhogy itt komoly kihívás nem egész nap bucirészegen fetrengeni, főleg mert a kaja tényleg ehetetlenül pocsék és ízetlen, vagy csak rossz ízű. Ha rám hallgattok nem mentek Bulgáriába még 10-20 évig, mert most ott tartanak ahol mi voltunk vendéglátás címszó alatt 10-20 éve: ahol érik lehúzzák a külföldit - 1 óra jetski pl alig 30-40 ezer forint!!!

Alig várom, hogy végre egyek otthon egy jó tésztát igyak egy finom üveg bort vagy egy jéghideg unimukkot. Nem vagyok egy nagy gurman de itt szabályosan szenvedek, pedig 4 csillagos szállodának mínősítették ezt a helyet. Szerintem ezt az országot képtelenség szeretni. Megvan benne minden rossz amit a balkán országoktól elvárunk rutin szerűen, csak a báj az egzotikum és a barátságosság hiányzik. Éppen jó :)

Otthon édes otthon...

Jön. Az új plakát fergeteges. Úgy ültem le megnézni a Batman Begins-t, hogy valami vacak utánérzés lesz, de fucking awesome. Nézzétek, ha még nem. Tim Burton a király, de azért jók ezek az újak nagyon.

Technika szakkör:

A tovább után fotó szakkör.

1984-ben (!!!) csinálta a Pixar az alábbi alkotást.

A köztudatban már hál' istennek elég jól benne van nem egy lehetséges emberiség végét jelentő problémakör. Belefulladunk a gázainkba, kiszámíthatatlan - hol sivatagosan száraz, hol élhetetlenül viharos és csapadékos - időjárást csinálunk magunknak, valami őrült fasz biofegyvert vagy nukleáris töltetet szerez és hála a vallásnak nevezett őrületesen jó találmánynak bekattan annyira, hogy elereszti azt. Elfogy az olajunk és megbénul a közlekedési hálózatunk, vagy csak egyszerűen nem fogunk tudni elég tiszta energiát termelni, ha meg nincs áram semmi nincs. Ma olvastam egy hosszú elemező cikket a New Scientist-ben egy lehetséges új apokalipszis-lovasról. Az, hogy éhenhalunk elég hülyén hangzik, főleg itt Európában, de a cikket elolvasva nem kicsit ráncoltam a homlokom. Nem csak belinkelem mert azt úgysem olvassátok el, megpróbálom inkább összefoglalni röviden.

Az alázós reklámok számomra legviccesebbjét találtam meg. Ez egyszerűen hihetetlenül mókás és aranyos :)

A címben nevezett projekt Frans Lanting fotográfus munkája. Elvileg világhíres természetfotós, korunk egyik lángoló géniusza, de ezt majd megmondják a fotós kollégák, én még nem hallottam róla, mea culpa. Elhatározta, hogy bemutatja az élet születését, alakulását bolygónkon, egészen napjainkig, képekben. Ehhez készített jó sok lenyűgöző fényképet, és személyes kommentárjaival, amik segítenek elhelyezni a képeket, összeállított belőlük egy könyvet. Természetesen van ennek az egésznek weboldala is, ott meg is lehet venni a könyvet, akár dedikálva is, emellett többet megtudhatunk a projektről. Ami viszont sokkal érdekesebb, hogy szintén ott megnézhetjük ennek a flash változatát, ami egy 86 nagyfelbontású képből öszeállított interaktív slideshow, Philip Glass remek aláfestőzenéjével, kommentárokkal, és timeline funkcióval, ami az összes fotót elhelyezi a Föld történetének időegyenesén. Truly jaw-dropping, kötelező néznivaló.

A tovább mögé beszúrom majdnem ugyanezt a TEDen prezentálva, pár kép más, rosszabb a minőség, de Lanting személyesen kommentál. Először viszont mindenképp a linkelt weboldalon nézzétek meg, a Start the Journey menüpontra kattintva.

Eszméletlen, hol tartunk:

A cím elmond mindent, szerintem egyszerűen ez kurvajó! Tádáám:

Tudom, hogy mi nem vagyunk az USA, blablabla, de végre észérvekkel is alátámasztatott, hogy ha nem is le kell állni a hús zabálással -ami egyébként számomra igen vonzó- de mértéket kell találnunk, feltéve hogy szeretnénk sokáig élni és a gyermekeinknek is ugyanezt kívánjuk. Hetente fél kiló hús fogyasztása szakértők szerint bőségesen elég. Én ennél szerintem néha még kevesebbet is eszem, de ismerek nem egy olyan embert - többek közt a fehérkenyér, bacon, hagyma szentháromságban élő partychoke kollégát:) - aki ennek a többszörösét eszi. Amellett, hogy egészségtelen, tökéletesen szükségtelen is és ami a legrosszabb, mérhetetlenül káros a földünk számára. Itt egy remek videó erről a TED-ről.

Ez mennyire jó már:) Szomszédnak tuti tetszeni fog. Ugye, kedves szomszéd?

Kinetikus szobrok, avagy az introvertált gyermekkor és a folyamatosan ejakuláló gép. Na, ez a forma nem kicsit van megborulva. A TEDen találtam meg az előadását(tizenhat perc, de nem tudomány, nem kell megijedni):



Le is nyűgözött rendesen, úgyhogy utánanéztem egy kicsit: az úriember a mérnök-szobrászművész lét kettősségében éli világát, itt a saját weboldala, a wikin is írnak róla, valamint sok videó fent van youtube-on, illetve az ebaum's worldön. Imádom az ilyen mozgó szobrokat, ezek is baromi jók, ráadásul az ürge gondol is mögéjük valamit. Van, amelyik lenyűgöző, van, amelyik vicces, némelyik pedig már-már perverzitásba csusszan, szóval eszméletlen jók, érdemes megnézegetni őket.

Német animációs rövidfilm, de van hozzá felirat, amellett, hogy nem is a szöveg a lényeg:

Fagyik Mozartja. Már jó ideje kapható nálunk a Culinarisban és a Mammutban a belga pralinésnél (lásd Homár ). Féléve saját fagyizót is nyitott az Aréna center egységben. Az a hír járja, hogy lassan nyitnak a belvárosban is. Nem olcsó, igazi luxus. Egy gombóc 400-600 Ft között mozog, de elég tömény, semmiféle adalékot és vizet sem adnak hozzá. Nagyon megéri.

A céget egy zsidó házaspár (Reuben és Rose Mattus) alapította Bronxban. Ebből kifolyólag az amerikai biztosan kóser, a hozzánk érkező francia gyártmányról nem tudjuk pontosan. Történetükről részletesebben Wikin vagy a honlapjukon. A név eredetéről terjed egy urbanlegend (persze magyar vonatkozással). Mindenesetre szerintem baromi jól hangzik és ráillik erre a csodára. Kóstoljátok meg! Reklámok a tovább után.

Már nem emlékszem, hogy én találtam-e rá vagy valaki ajánlotta, de van egy ilyen oldal, ahol rengeteg érdekes kérdésre adnak választ mindenféle emberkék, hogy hogyan? A NewScientist utolsó oldala sok év óta olyan, hogy ott minden számban - hétről hétre - megjelentetnek egy olvasói levélben érkezett kérdést, majd aki azt jól megválaszolja, azt a következő számban leközlik, a magyarázatért pedig 20 fontot fizetnek. Ezekből van itt magyarra lefordítva igen sok, pl.:

Miért megy össze a farmer? Miért könnyezünk hagymaszeleteléskor? Miért nem fagy oda a talajhoz a pingvin lába? Miért lyukas az ementáli? Mire jó a borotvahab? Belélegzünk-e olyan atomokat, melyek megjárták da Vinci tüdejét is?

A hajtás után pedig egy régi kérdésre kapunk választ: Hogy bírja ki a harkály agya az erõs kopácsolást?

Idei Oscar gálán a dokumentum-film kategória győztesét néztem meg. Egy afganisztáni taxis esetét (is) dolgozza fel, akit egy napon a munkájából hazafelé hajtva szabályosan elrabolnak, egy USA által működtetett börtönbe visznek, ahol 5 nap alatt halálra rugdossák és kínozzák. Egy egyszerű farmer családban élt, mint taxis dolgozott, fiatal volt, volt egy kislánya.

Életemben nem éreztem még ilyen közel emberi fájdalmat és szenvedést magamhoz, főleg nem egy film által. Nem a Michael -dagadt-populista- Moore stílusban készült. Átgondolt, végletekig az objektivitásra törekvő, állást nem foglaló, letisztult mű, mely a dokumentum-film cimkének tökéletesen megfelel. Feltárja, hogy hogyan gyűrűzött le a legfelső vezetéstől a végrehajtó katonákig az az érthetetlen gyűlölet és igazságtalan előítélet - melyen nyílván nagyott dobott 9/11 - amivel a mai napig szembesülnek a Guantanamo-i és egyéb USA működtette börtönök foglyai.

Guilherme Marcondes. -től. A többi kisfilmet is érdemes megnézni.

A Mester legújabb sorozatának pilotja.

Ryan Murphy (Nip/Tuck).Bővebben.