Idei Oscar gálán a dokumentum-film kategória győztesét néztem meg. Egy afganisztáni taxis esetét (is) dolgozza fel, akit egy napon a munkájából hazafelé hajtva szabályosan elrabolnak, egy USA által működtetett börtönbe visznek, ahol 5 nap alatt halálra rugdossák és kínozzák. Egy egyszerű farmer családban élt, mint taxis dolgozott, fiatal volt, volt egy kislánya.

Életemben nem éreztem még ilyen közel emberi fájdalmat és szenvedést magamhoz, főleg nem egy film által. Nem a Michael -dagadt-populista- Moore stílusban készült. Átgondolt, végletekig az objektivitásra törekvő, állást nem foglaló, letisztult mű, mely a dokumentum-film cimkének tökéletesen megfelel. Feltárja, hogy hogyan gyűrűzött le a legfelső vezetéstől a végrehajtó katonákig az az érthetetlen gyűlölet és igazságtalan előítélet - melyen nyílván nagyott dobott 9/11 - amivel a mai napig szembesülnek a Guantanamo-i és egyéb USA működtette börtönök foglyai.

Elképedve figyelhetjük végig, hogyan írja felül a 21. sz-ban, a világ vezető hatalma önkényesen, igényeinek és gőgös dühének vezérletével a több mint 50 éve meglévő Genfi törvényeket. Alapvető jogokat megtagadva a fogvatartottaktól, brutális kínzási módszereknek alávetve őket, miközben sokszorosan igazolt és talán köztudott is, hogy a kínzás a legkevésbé hatékony információ-nyerési stratégia.

Értetlenül, szavak nélkül hagy ott a film s azon kapod magad, hogy nem érted, hogyan történhetnek ilyen rémtettek büntetlenül s ami mégrosszabb kivizsgálatlanul, feltáratlanul. A hivatalos weboldala nem elérhető, feliratot képtelen voltam hozzá találni és letölteni sem egyszerű - mindenféle paranoiát mellőzve, de mintha nem akarnák hogy ez terjedjen lévén bár Oscar-díjas film - kérem aki tudja nézze meg. Gondolatébresztő és formáló mű.