A blog kezd lehalni, 17 napja egyetlen post sem született, így gondoltam, egy üdvözlő puszit küldök legalább, hogy megkavarjam az állóvizet.

Bulgáriában nem jó a kaja, nagyon nem jó. Eddig ez a tapasztalat. Nem szépek a nőik - eddig ez a tapasztalat. Vannak nagyon gazdagok - vérlázítóan, és nagyon szegények - ezt mondták, meg látjuk. A korrupciót levédhetnék világszabadalommal, a kétes eredetű vagyon pedig lassan külön szókapcsolattá válik a nyelvükben, ugyanis itt nincs tisztességes gazdag ember - azt mondják. Viszont vannak eszméletlenül kedves és jófej mixer srácok akik nyárimunkán vannak itt, utálják a munkájukat és a szemét, felvágós románokat, így bosszúból - vagy ki tudja miért - eszméletlenül erős koktélokat kevernek nekünk - akik kíváncsiak vagyunk rájuk - egész álló nap, amennyit csak kérünk. A Savoy nevű nemzeti szeszfőzde remek röviditalai adják az alapot ehhez és nem is olyan rosszak, főleg mert végtelen mennyiségben és ingyenesen rendelkezésre állnak, úgyhogy itt komoly kihívás nem egész nap bucirészegen fetrengeni, főleg mert a kaja tényleg ehetetlenül pocsék és ízetlen, vagy csak rossz ízű. Ha rám hallgattok nem mentek Bulgáriába még 10-20 évig, mert most ott tartanak ahol mi voltunk vendéglátás címszó alatt 10-20 éve: ahol érik lehúzzák a külföldit - 1 óra jetski pl alig 30-40 ezer forint!!!

Alig várom, hogy végre egyek otthon egy jó tésztát igyak egy finom üveg bort vagy egy jéghideg unimukkot. Nem vagyok egy nagy gurman de itt szabályosan szenvedek, pedig 4 csillagos szállodának mínősítették ezt a helyet. Szerintem ezt az országot képtelenség szeretni. Megvan benne minden rossz amit a balkán országoktól elvárunk rutin szerűen, csak a báj az egzotikum és a barátságosság hiányzik. Éppen jó :)

Otthon édes otthon...