Rég írt ide bárki is... akkor is én, és most is csak azért választom régi cyberfüzetünket a facebook helyett mert lehet - biztos - kicsit hosszabb leszek az ott ajánlott korlátoknál...

Csak le szerettem volna írni pár gondolatot a ma estével kapcsolatban...

Ma egy politika mentes rendezvényen voltam. Nem azért, mert nem volt - nem láttam - politikust, nem azért mert nem volt "Orbán takarodj" skandálás, vagy kocsiborogatás, macskakő felszedés, vagy a saját adófizetői pénzünkből épített és karbantartott fővárosunk akármilyen nemű szétbaszása, hanem azért, mert nem politikailag releváns dolog mellett álltunk ki.

A sajtószabadság ugyanis politikailag irreleváns(nak kéne lennie), egyezményes kulturális értéke ez az európai kontinensen élő (és sok más) népek jó részének.

Mi az hogy norma? Norma pl. hogy nem toljuk ki az öreg embereket a falu szélére, mint ahogy a majmok - sarkítva a legközelebbi rokonaink - magukra hagyják a csoportot hátráltató beteg / öreg egyedet aki visszahúzná őket. Norma hogy nem ütjük agyba főbe a gyerekeinket fegyelmezés címszó alatt, vagy legalább is ezt egyre kevesebben teszik...

Normákat nem azért tart az ezen a kontinensen (és persze világ sok más pontján) élő emberek java része mert az előnyös az egyénnek. Senkinek nem előnyös egy elesett, védtelen öregembert ápolni, etetni, eltartani, vagy sokkal gyorsabb egy hülyegyereket pofán vágni és így csöndre bírni, mint elmagyarázni neki miért nem adekvát a viselkedése és mondjuk csak évente 1x a seggére csapni és türelmes maradni az összes többi idegtépő esetben... Azért követünk mégis ilyen normákat szerintem, mert az ember esetében a társadalom szintjére nehezedő szelekciós nyomás már túllép az egyénen, így "egységben az erő" vezényszóval fejlődik a kollektív tudatalatti és a rövidtávon előnyös de (mellesleg morálisan is) helytelen magatartásformákat kiszorít(hat)ja a társadalmi szinten prosperálóbb, hosszú távú magatartásminta a norma.

Pl. a nem agyonvert gyerek, vagy az akit nem fogtak gyerekmunkába, hogy egy gyárban nőjön fel sokkal effektívebb termelője a "gépezetnek" és sokkal kevesebb társadalmi "kiadást" igényel felnőttként is beteg lelkének kezelése: erőszak, családon belüli erőszak, szenvedélybetegségek stb...

Hasonlóan, bár terhes és energia igényes az idős emberek gondozása és társadalomban tartása, mégis jól tudjuk mind, hogy ők megtermékenyítik a jövő generációit a tudásukkal, élettapasztalatukkal és minél tovább élnek annál inkább így van ez, így a közvetített értékeik, hagyományaik, szokásaik, történeteik tovább élhetnek bennünk, fenntartva egy integritást a generációk és az egyes emberek közt is.

Nagy horderejű, szimbolikusnak tűnő filozofikus normákat és kulturális vívmányokat tehát szerintem azért követünk és őrzünk mert egészségesebb és életrevalóbb társadalmakat eredményeznek, nem azért mert nekünk, az egyénnek feltétlenül jó vagy hasznos. 

A szólás szabadsága a fentieknél fiatalabb találmány. Mint az összes fenti norma, egyéni szinten ez is millió helyen megkérdőjeleződik... Egy gyerek nem szólhat szabadon. Egy diák nem szólhat szabadon. Egy beosztott nem szólhat szabadon. Millió fura (talán nincs is erre jobb szó most) korlátja van ennek az elvnek ahogy a társadalom szintjétől eltávolodunk az egyének felé... 

Rengetek áthágása, megsértése van ennek magasabb szinten is és igen ez megtörténik a hőn áhított Nyugat-Európa országaiban is, álszentség lenne ezt tagadni... Van újságírói fenyegetés, lefizetés, ellehetetlenítés mindenhol, de mégis:

Ma élni sokkal-sokkal, összehasonlíthatatlanul jobb az információ szabadságának szempontjából mint akár 20 éve...

Ez egy elég új norma a világ szerencsésebb felén, de valahogy szerintem mindenki érzi a zsigereiben, hogy ez egy jó dolog. Mi az hogy jó? Kinek jó? Miért jó? Milyen határig jó... Száz szőrszálhasogató kérdést fel lehet tenni és csak kevésre van válasz, de ettől még érzi vagy reméli a legtöbb ember, hogy ez egyszerűen jó. Nagyobb átláthatóság, számon kérhetőség jellemzi az ezen normát követő társadalmat amit persze kisebb arányú korrupció és visszaélés követ elősegítve ezzel más, társadalmilag már régebben elfogadott normák, egyéni érdekek miatti megsértésének akadályozását... Nem szorul hosszú magyarázatra, egyszerűen csak érezzük, hogy jó, bármilyen bugyuta és üres is ez a szó...

Megint csak, nem az egyénnek jó, akiről írhatnak manapság bármit (sőt ha politikus még az arcára is élvezhetnek a Photoshop segítségével, ld. ex szalaiannamaria.net ami most már az nmhh.hu-ra vezet), hanem mindenkinek. Mindenkinek együtt. 

Száz szónak is egy a vége: a szólásszabadság nem politikai kérdés. Egyszerűen nem az, hanem annál sokkalta egyezményesebb (nek kéne lennie) és alapvetőbb...

Egy egészséges társadalom felismeri, ha egy normáját - amit oly sok idő után küzdött ki és csak 20 éve tudhat magáénak - vki el akarja venni, vagy torzítani, csorbítani akarja azt. Magyarország népe szerintem ma még sajnos nem ilyen társadalom (próbálnák meg ezt a magyar médiatörvényt mondjuk Angliában vagy Hollandiában keresztül vinni… na annak lehet hogy macskakő dobálás lenne a vége).

Ma Magyarországon sajnos csak ca. 10,000 ember érezte fontosnak, hogy megvédje ezt a normát, felemelje a szemöldökét és azt mondja hogy:

"hé ember! nem veled, nem velem, meg nem is vele hanem VELÜNK basztok ki mindannyiunkkal, ha ezt meglépitek"...

Mert ezzel a törvénnyel mindenki veszít! Az emberiség egyik legabsztraktabb és legtöbb idő alatt kifejlődött - így valószínűleg a legkevésbé atavisztikus és egyben a legér(de/té)kesebb - normájára mondja azt a regnáló kormány hogy:

KUSS!

Aki erre azt mondja, hogy "ácsi!", az nem politizál, hanem emberi közértéket és közvívmányt véd.

Aki kimegy ez ellen tüntetni, az nem azt mondja, hogy: "Orbán takarodj!", csak azt, hogy az egyéni érdek és hatalomvágy (vagy inkább egyének szűk csoportjának érdeke és hatalomvágya) nem állhat a kivívott, megszerzett és megszeretett közértékünk fölé! Még akkor sem, ha ez kényelmesebb lenne "egyeseknek". Még akkor sem ha így könnyebb irányítani egy országot. És hogy miért nem?

MERT EURÓPÁBAN SZABADON SZÓLNI EGYEZMÉNYES EMBERI NORMA BAZDMEG!