Hosszú lesz és vélemény lesz amit mondok. Íme hát:

Mindenki emlékszik Gyurcsók úrra, a Budapest TV félelmetesen zsíros hajú, csík szemű csí-erő-lovagjára, aki TV-n keresztül energizált, gyógyított, problémát orvosolt. Eltűnt egy ideje, nem is tudom mi van vele.

Van persze utódja: úgy hívják Transz Tomi. A szerepkör változatlan: misztikum-lovag, rejtélyes gyógyító, minden jóval ellátva ami az ilyen mutatványosoknak kötelező kellékként elő vagyon írva: révületbe ejtő háttér, hajlított energiapálca, merengő tekintet és az univerzumból erőt merítő lengő balkar.

Az oké, hogy az BpTV megenged magának ilyen házibohócot. Rég megszoktuk már hogy e neves és nívós médiumon keresztül csak úgy önzönlek isten állatkertjének barmai. Sőt! Örüljünk neki, hogy van egy ilyen kis szigete a szürrealizmusnak ebben a földhözragadt világban. Itt bármikor bármi megtörténhet és ez jó! Pontosan ezért ez a csatorna az alfája és omegája kb. minden abszurd humor rajongónak, de kb. ezzel ki is merítettük a nézők lehetséges listáját. Aztán mivel az abszurd humort kevesen szeretik, meg aki szereti, az pont azért röhög amiért, ki merem jelenteni, hogy a BpTV és a többi törpeadó nem veszélyes, inkább szórakoztató! Nagyon is.

Engem viszont az már megrémiszt, amikor egy több milliós nézettségű kereskedelmi csatornán megy az ezzel ekvivalens népbutítás. Igaz, itt kicsit többet költenek a stúdiótechnikára, meg az sminkre de ugyanaz a mentális gagyi folyik a csapból.

Ma nagyon aktív vagyok. Teszem mindezt úgy, hogy tudom, legfeljebb a két utcával odébb lakó szereksztőtársam-barátom olvas egyedül, akivel egyéként is mindent megbeszélünk kutyaséta alatt. Lehet, hogy ez már "a" blogolási kényszer? Nem lehet. Ez biztos, de nagyon izgi!

Van egy ilyen videó az indexen. Tessék megnézni. 20 éves a Fidesz, ünnepelnek, ahogy azt kell, azok akiknek ilyenkor ez a dolguk. Ilyenkor lazaság van és jókedv. És ilyen kis lélekemelő párbeszédeket lehet elkapni a felelős ellenzék prominens tagjainak szájából(ld. videó).

Azt leszögezve mondom amit mondok, hogy engem mint potenciális szavazót 99% valószínűséggel vesztett el minden párt a 2010-es választáson. Hogy miért? Mert ezt gondolom, illetve ezzel értek egyet, az alapján amit szerény képességű agyam leszűr a mindenki számára hozzáférhető napi hírözönből. Szóval mielőtt elfogultsággal vádolna valaki (ami nyílvánvalóan megvan bennem valamelyest egy bizonyos eszme iránt) ezt tartsa szem előtt. Bizonyámhűmeghá!

Előző postomban, még hagytam egy halvány reménysugarat, hogy nem tökéletesen fasz e nemzet minden szülöttje, de sajnos, mint annyiszor most is tévedtem.
Mert azok akik ezt:

       
ki tudják találni azok bizony beteg faszok. Nincs dömdödöm, meg jajj de hát nem is azok, meg milyen aranyosak. Akik ezt leforgatják/elkészítik azok betegek. Kész! Részemről a téma lezárva. Eszem faszom megáll még most sem térek magamhoz...

Update: blogunk egyetlen regisztrált látogatója, mellesleg egyetlen aktív szerkesztője (igen, büszkén jelenthetem, hogy máris elértünk a népszerűség eme nirvanájába) megintett: talán kicsit túlzó lendülettel vettem ostrom alá szavaim seregével a japán kultúra e gyöngyszemét. Pontosabban, talán nem ésszerű egy ehhez hasonló gyöngyszemből extrapolálva egy majd 130 millió fős lakosságú nemzetet lefaszozni. Így könnyes szemmel, újabb emberi botlásomon búsulva, pontosítom a verdiktem: aki ezt a videót kitalálta, majd fáradságos munkával legyártatta, az egy beteg fasz, egyébként a japánok csodálatosak, hisz tőlük való a Toyota, a Lexus, a Nissan, a Yamaha, a sushi és talán még egy-két elhanyagolható dolog, amiért hálával tartozunk nekik. És végül is, ha az ember nem akarja maga elmagyarázni a porontyának, hogy mi a teendő ha jön a pisi, vagy épp a kaki, akkor e gyöngyszem is hasznos lehet. Sajnos nekem nem volt részem abban a nyílvánvalóan felemelő gyermekkori élményben, hogy dalolva tanulhattam volna meg a WC-n szarás csodáját, de jobban belegondolva, hibát vétenék, ha ezt megtagadnám leendő apróságomtól. Majd meglátjuk...

Egyszer még régen, kitaláltuk már nem is tudom hányan és kik, hogy lehetne a választási metodikán csiszolni egy kicsinykét. Az ötlet egészen egyszerű, de a választási (értsd négy évenkénti parlamenti választások) eredményeket árnyalná, hűbb képet adna arról esetleg, hogy mi van az emberek fejében.

Ma ugye arra szavazunk, hogy mi az amit akarunk. De ahogy a South Parkék is megénekelték ha az ember egy vödör szar és egy kicsit más színű és álagú, de végtére is másik vödör szar közt választhat, akkor igazából nem igazán tudja miért jobb neki az egyik bödön fekália a másiknál.

Node! Mi lenne ha lehetne negatív szavazatot adni? Hoppá! Az lenne ám a muri! Mert ugye, azt könnyebb eldönteni, hogy mi az amit holt biztos, hogy nem akarok: nacionalista törpediktátor, vagy  privatizáció farvizein meggazdagodott áramlopó kommunista, csak hogy a mindenki által jól érthető sztereotípiáknál maradjunk.

Egy hagyományos szavazatot ki lehetne ütni egy negatív szavazattal. Tehát ha Pistibácsi behúzott egyet a XIV. kerületben a narancsingesekre akkor mondjuk az én negatív-narancsinges szavazatommal, többé nem is élne Pistibácsi szavazat. Valószínűleg többen is mennének el szavazni, és  ami még fontosabb: árnyaltabb, legalább is újszerű képet kapnánk arról, melyik párt hogy áll.

Aki ért a joghoz és olvassa ezt, mondja el, mi ennek az akadálya! Aki meg csak úgy tudja miért baromság ez, az is írja meg. Hadd világosodjak meg. Újra.

Hadzsime
A japánok mások. A nyílvánvaló különbségeken kívül én most az agyuk huzalozottságára gondolok. Nem voltam még, de egyre szívesebben mennék valamelyik szigetükre, vagy mindre akár! Sorra böfögi elő a net sötét bugyraiból e kultúra/ország agyszüleményeit. A két fő csapásvonal - ami legalább is eddig engem szembehugyozott - az a pornó/bizarr és a humor területe. Biztos a gazdaságpolitikájuk, vagy a tánckultúrájuk is meglepő, de a fent említett kettő határozottan és halmozottan az.

Elindult a blog. Remélem a meghívott szerkesztők élnek majd a csodás lehetőséggel és hamarosan telis-tele leszünk tartalommal.

Az alapítás oka valami ilyesmi:

A Rogue Sec az elveszett másodpercek otthona. Azon másodperceké amiket másnak, más tevékenységnek szántál, de elszúrtad és eltékozoltad őket. A másodpercek pedig hajlamosak percekké, amazok meg órákká összefolyni, és a végén dühösen rájössz, hogy elszálltak. De hátha eközben találtál vmi érdekeset a neten, a könyvtárban, a WC-n a fejedben, akárhol. Hát itt a lehetőség kompenzálni! :) Ha már elfolytak azok az órák oszd meg mire/kire bukkantál alattuk, legyen az akármilyen fennkölt vagy banális, vicces vagy komoly, rövid vagy hosszú, blabla vagy blablabla, egy link vagy egy kép, egy video vagy egy gondolat. Bulit bejelenteni, sörözésre, murizásra hívni a többieket szintén nem tilos!

salute