Hosszú lesz és vélemény lesz amit mondok. Íme hát:
Mindenki emlékszik Gyurcsók úrra, a Budapest TV félelmetesen zsíros hajú, csík szemű csí-erő-lovagjára, aki TV-n keresztül energizált, gyógyított, problémát orvosolt. Eltűnt egy ideje, nem is tudom mi van vele.
Van persze utódja: úgy hívják Transz Tomi. A szerepkör változatlan: misztikum-lovag, rejtélyes gyógyító, minden jóval ellátva ami az ilyen mutatványosoknak kötelező kellékként elő vagyon írva: révületbe ejtő háttér, hajlított energiapálca, merengő tekintet és az univerzumból erőt merítő lengő balkar.
Az oké, hogy az BpTV megenged magának ilyen házibohócot. Rég megszoktuk már hogy e neves és nívós médiumon keresztül csak úgy önzönlek isten állatkertjének barmai. Sőt! Örüljünk neki, hogy van egy ilyen kis szigete a szürrealizmusnak ebben a földhözragadt világban. Itt bármikor bármi megtörténhet és ez jó! Pontosan ezért ez a csatorna az alfája és omegája kb. minden abszurd humor rajongónak, de kb. ezzel ki is merítettük a nézők lehetséges listáját. Aztán mivel az abszurd humort kevesen szeretik, meg aki szereti, az pont azért röhög amiért, ki merem jelenteni, hogy a BpTV és a többi törpeadó nem veszélyes, inkább szórakoztató! Nagyon is.
Engem viszont az már megrémiszt, amikor egy több milliós nézettségű kereskedelmi csatornán megy az ezzel ekvivalens népbutítás. Igaz, itt kicsit többet költenek a stúdiótechnikára, meg az sminkre de ugyanaz a mentális gagyi folyik a csapból.
Félre ne értsen senki. Nekem semmi bajom az illúzionistákkal. David Copperfield, vagy a kicsit gagyibb magyar kiadása engem nem zavar. Ők ugyanis nem akarják elhitetni, hogy valami természetfölötti dolognak vagyunk szemtanui. Épp ellenkezőleg, ők azzal nyűgöznek le minket, hogy bevallottan egy zseniálisan megtervezett és remekül kivitelezett, begyakorolt mutatványt adnak elő, aminek láttán még a legbutább ember sem azt mondja "Ez csoda! Megmagyarázhatatlan!", hanem elkezdi törni a fejét, hogyan csinálta, hogyan jár túl az eszünkön. Ez szerintem inspiratív, gondolkodásra sarkalló, tehát semmi káros nincs benne, még szórakozunk is. Miben tér el ettől Uri és Transz Tomi?
Abban, hogy szintén kitervelten és gondosan begyakoroltan misztifikálnak. Ködösítenek, homályosítanak. Ezzel pedig az a baj, hogy a nem szkeptikus embert nem úgy hagyja ott a mutatványával mint Copperfield, hanem hogy "Ez csoda! Megmagyarázhatatlan!". Ez egy kurva kényelmes álláspont, amit nem kell megvédeni az érvek csatamezején, ugyanis nem a logikára épült alapzaton áll. Éppen ellenkezőleg, abból él, hogy irracionális. Ezért aztán, amikor az Uri féle csalókat megkérik, hogy vessék alá a fantasztikus képességeiket a tudomány ellenőrizhető, megismételhető kísérleteinek (amiben semmi bonyolult nincs, csak azt jelenti mondjuk hogy a kanálhajlítást meg kell tudnia csinálni olyan kanállal is amit egy vad idegen ad neki, sőt uram bocsá' egymás után többször is) akkor természetesen kibújnak a felkérés alól. Ugyanúgy ahogy a természetgyógyászok, homeopátiás kuruzslók és a többi olyan ember, aki abból keresi a pénzét, hogy a misztériumot árulja buta, vagy épp csak nem kellően informált embereknek.
Engem ez azért rémiszt meg, mert ma, amikor szinte minden percben, minden tevékenységünkkel, naponta akár több százszor a tudomány eredményeire támaszkodó tárgyakat, alkalmazásokat, szolgáltatásokat veszünk igénybe - és ezt természetesnek vesszük - hogy tehetjük mégis, hogy a másik pillanatban már tárcsázzuk a BpTV-t egy kis televízión keresztüli energizálásért?! Ez szerintem nem skizofrénia, nem is a sokszor felbukkanó kettős mérce, hanem egyszerű tájékozatlanság, tanulatlanság. Az, hogy ezek a műsorok megélnek (világszerte) azt mutatja, hogy veszélyesen alacsony hatásfokon működik a társadalmunkban a tudomány-népszerűsítés.
Pedig mennyivel lenyűgözőbb, izgalmasabb, inspirálóbb történeteket mondhat nekünk a tudomány ennél a modern kori misztikum-blablánál? És mennyivel több és százszorta rejtélyesebb problémát vet fel a tudomány, mint ezek a szellemi gagyik amik mint a fos, úgy ömlenek a mai emberre, minden irányból?
Azon kívül, hogy káros gazdaságilag e tudatlanság, mert haszon és értelem nélkül világszinten több milliárdos (dollárban) kiadást jelent a társadalmaknak, káros szellemileg is szerintem.
A mémek koncepciója sokak szerint (köztük Mérő László, de maga a fogalom megalkotója Richard Dawkins szerint is) még nem elég kiforrot a tudományos alapú megvitatásra, kutatásra, de sokan és egyre több felől ásnak ez irányba, úgyhogy valószínű hogy megérjük e terület tudománnyá érését. Hogy miért terjed a szellemi gagyi, annak ellenére, hogy egyre magasabb és magasabb szintre ér a tudományunk és a technikánk az már már paradoxonnak tekinthető, de pont a mémek gondolata adhat erre egy lehetséges megoldást. (Persze szinte biztos, hogy e kérdéskör okai igen szerteágazóak és sokrétűek)
Egyszerűre fogva azt, amiről valószínűleg könyveket lehetne teleírni (mint ahogy van aki ezt meg is tette) a magyarázat szerintem az, hogy azért terjed a szellemi gagyi a minőségi (???) gondolatok kárára, mert a szellemi gagyi, gagyi. Ez nem nyelvi játék akar lenni:
A gagyi azt jelenti most, hogy egyszerű, komplexitását tekintve szerény. Ha a mémeket mint képeket képzeljük el, az embereket meg mondjuk egy képfeldolgozó algoritmusig redukáljuk (persze csak képzeletben - a papír mindent elbír alapon), akkor könnyű belátni, hogy az Uri Geller és Transz Tomi nyújtotta "világértelmezést" (direkt sarkítok) szimbólizló képünk sokkal egyszerűbb mint mondjuk a kvantumfizika és a biológia tudásanyagát és összefüggéseit ábrázoló kép. Mindkettő kép persze rengeteg alrendszer és azon belül algondolatból áll (mintha egy mozaik minden kockája egy újabb mozaik lenne), de ez az egymásba ágyazottság, vagy netto komplexitás, vagy hívjuk akárhogy sokkal kisebb mértékű az első képen. Sokkal gyorsabban fel tudja dolgozni őt egy képelemző algoritmus, kevesebb gépi erőforrás kell hozzá: mind számítási kapacitásból, mind tárolásiból. (Azt mondják minden analógia sántít, hát akkor ez egyenesen egy rokkant, tolókocsis párhuzam, tudom én, de úgy éreztem ez a legrövidebb útja annak, hogy leírjam a gondolatom lényegét.)
A kultúránkat/emberi-szellemi-közöst a fenti analógia szerint egy képtárként értelmezhetjük, amiben járkálnak fel és alá két lábon az emberek (aki most a példa kedvéért mondjuk olyan robotok amiknek meg van parancsolva, hogy egy napjuk bizonyos hányadát, töltsék képnézegetéssel, ebben a bizonyos óriás-galériában). Nyílván az egyszerű képek - mivel sokkal kevesebb erőforrást igényelnek az egyedektől, értelmezésük, megjegyzésük és memóriába való tárolásuk szempontjából - jóval több ember fejében lesznek meg, mint a bonyolultak. És itt dől el a szellemi gagyi sorsa. Mert amint ezt a galériát a benne keringő robotokkal és képekkel (melyek nyílván a benne keringő robotok által születnek: bizony néha egy-egy robot megáll és alkot egy újat, nagyrészt abból amit addig látott, majd felteszi azt a falra) az egyetemes darwinizmus szerint szemléljük, azt jósolhatjuk, hogy az egyszerű és bonyolult képek aránya egyre jobban eltolódik majd az előbbiek irányába. Ami pedig ezzel szükségszerűen együttjár az az, hogy azon robotok száma e képzeletbeli galériánkban, akik egyszerű képeket hordoznak a fejüken, azokhoz képest akik bonyolultakat is (amiket sokkal több energia feldolgozni, tárolni, előhívni) sokkal magasabb lesz.
A kígyó a farkába harap: feltételezve hogy minden robot ugyanannyi képet alkot nagyjából egységnyi idő alatt, egyre több egyszerű kép lesz a falakon (mivel az alapján alkotnak képet a robotjaink, amilyen képeket addig láttak) és az egyre több egyszerű kép (amik egyébként is előnyben vannak, mert gyorsabban juthatnak be egy robot agyába) egyre több új bádogdobozt "fertőz meg".
Absztrakt síkon: egy mém több túlélési technikát választhat, de alapvetően az határozza meg a sikerességét a memetikus evolúcióban - akár a génekét a biológiai evolúcióban - hogy mennyivel felülreprezentáltabb az utódgenerációban, a szülőgenerációhoz képest. Egy rossz mém életútja vége felé egyre kevesebb ember fejében lesz jelen, és ha csak le nem jegyezték, egyszer akár el is tűnhet teljesen a földről. Persze megmaradhat könytárak és archívumok poros polcain, mint ahogy teszik ezt a pszeudogének bennünk is, melyekről fehérje nem íródik (tehát biológiai funkciót nem töltenek be - így hisszük legalább is ma) de mégis ott vannak ezerszám minden sejtünkben.
Nyílván az egyik legegyszerűbb stratégia egy mém számára az, hogy légy egyszerű és izgalmas. Egyszerű azért, hogy elsajátításod, tárolásod és TOVÁBBADÁSOD minnél kevesebb erőforrást emésszen fel, izgalmas mert ez a tulajdonság katalizátorként hatványozhatja a terjedésed sebességét. A newage-misztifikum és természetgyógyászos gagyeválás ennek tökéletesen megfelel: végtelenül egyszerűek és nagyon rejtélyesek.
Kérdés: hogyan marad fent hát a tudomány és a technika melyeknek akár csak részterületeinek megértése is több évtizednyi folyamatos tanulásba telhet? Továbbadásuk nehézségének szemléltetése céljából pedig elég csak arra gondulni, hogy külön társadalmi alrendszereket hoztunk létre e célra, közép- és felsőoktatás formájában.
A mémek fizikai entitásai mint az emberi tulajdonságoknak a gének, még nincsenek meg. Nem tudjuk hol tárolódnak, milyen formában. De azt már ennyi után is láthatjuk, hogy a mémek nem csak gondolatok, szavak, versek, hanem tervrajzok, kézikönyvek, tudásmorzsák is. Ezen utóbbiak pedig testet ölthetnek fizikai tárgyakként. Ha a fizikai tárgy, amit a mém kódol (és itt a tárgy persze lehet szolgáltatás, stb.) sikeres, akkor azt mondhatjuk, hogy a mém úgy került új fejekbe, hogy nem is kellett teljesen magát megértetnie, processzálnia egy elmében, elég csak a kiterjesztésének tekinthető tárggyal megnyernie újabb fejeket. Gondoljunk az autóra. Több száz, ezer, vagy akár tízezer technikai és tudományos vívmány együttese, mely testet ölt egy olyan tárgyban amit szeretünk, mindennap használunk, szükségünk van rá. De az embereknek kb. 0,01% tudja elmondani akár csak azt is, hogy hogyan működik a belső égésű motor (én is simán összezavarodom ha elkezdem a szív-sűrít-robbant-kipuffog versikét). Érdekes nem?
A technika és a tudomány mémjei bár bonyolultak, nagyok, megértésük nehézkes, előállításuk rettentő költséges (alap- és alkalmazott kutatások) mégis túlélhetnek (a szellemi gagyi ijesztően gyors terjeszkedése ellenére) mert találtak egy módszert arra, hogy terjeszkedjenek: az általuk kódolt termékek által, melyek mivel könnyítik, hosszabítják, vidámabbá teszik életünket, nagy számban kerülnek az emberekhez és így egy lebutított formában, vázlatosan, áttételesen a fejekbe.
Zárójeles megjegyzésként azt jósolom, hogy sajnos az olvasás és így a hozzá köthető művészeti ágak a fentiek miatt egyre szűkebb fogadótáborral számolhatnak majd arányaiban, ahogy erről hallunk már nap mint nap. Ez szomorú, de legalább a fentiekkel van már egy lehetséges magyarázatunk erre a jelenségre, a buta és általánosító magyarázatokkal szemben, melyek próbálják, de nem tudják megérteni, miért egyre kevésbé vonzó az embereknek az olvasás. (itt persze a mémek másolási sebessége a kulcskérdés, mely drasztikusan alacsonyabb az olvasásnál mint mondjuk a vizuális kommunikációnál (TV, internet, reklám))
Tehát annak ellenére, hogy a létező összes erőforrást és eszközt megragadnám arra, hogy a tudománynépszerűsítést erősítsem, fejlesszem, mégis úgy látom/jósolom, hogy a szakadék a tudományt művelők fejében lévő képek és a tudomány vívmányait pusztán csak használók de nem értők fejében levő képek közt monoton nőni fog. Ahogy !szerintem! valami egészen hasonló megfigyelhető a művészetek terén is.
ui.: Dawkins akit nemrég Oxford tudomány-népszerűsítés professzorának választottak, ilyeneket csinál most. Jó lenne ha ezt megvenné az MTV és leadná.
Aztán azon is el lehet gondolkodni, hogy nem lenne-e hülyeség a kereskedelmi csatornákat a törvények által kötelezni ismeretterjesztésre, kultúrális műsörök szórására? Tudom én, hogy így is jót tesznek valahol a befizetet adómillióikkal ennek a "kurva országnak", de ha még így is (emberesen megadóztatva) gennyesre keresik magukat, akkor akár egy kis népnevelést is végezhetnének. Ha törvényileg szombaton minden kereskedelmi csatornán 12 és 14 óra közt ismeretterjesztés lenne (jó kis Öveges professzor stílusban:)), akkor fair maradna a verseny, és egységesen minden csatorna ugyanannyi bevételtől esne el a hírdetői "odébbállás" miatt.
Mindenki emlékszik Gyurcsók úrra, a Budapest TV félelmetesen zsíros hajú, csík szemű csí-erő-lovagjára, aki TV-n keresztül energizált, gyógyított, problémát orvosolt. Eltűnt egy ideje, nem is tudom mi van vele.
Van persze utódja: úgy hívják Transz Tomi. A szerepkör változatlan: misztikum-lovag, rejtélyes gyógyító, minden jóval ellátva ami az ilyen mutatványosoknak kötelező kellékként elő vagyon írva: révületbe ejtő háttér, hajlított energiapálca, merengő tekintet és az univerzumból erőt merítő lengő balkar.
Az oké, hogy az BpTV megenged magának ilyen házibohócot. Rég megszoktuk már hogy e neves és nívós médiumon keresztül csak úgy önzönlek isten állatkertjének barmai. Sőt! Örüljünk neki, hogy van egy ilyen kis szigete a szürrealizmusnak ebben a földhözragadt világban. Itt bármikor bármi megtörténhet és ez jó! Pontosan ezért ez a csatorna az alfája és omegája kb. minden abszurd humor rajongónak, de kb. ezzel ki is merítettük a nézők lehetséges listáját. Aztán mivel az abszurd humort kevesen szeretik, meg aki szereti, az pont azért röhög amiért, ki merem jelenteni, hogy a BpTV és a többi törpeadó nem veszélyes, inkább szórakoztató! Nagyon is.
Engem viszont az már megrémiszt, amikor egy több milliós nézettségű kereskedelmi csatornán megy az ezzel ekvivalens népbutítás. Igaz, itt kicsit többet költenek a stúdiótechnikára, meg az sminkre de ugyanaz a mentális gagyi folyik a csapból.
Félre ne értsen senki. Nekem semmi bajom az illúzionistákkal. David Copperfield, vagy a kicsit gagyibb magyar kiadása engem nem zavar. Ők ugyanis nem akarják elhitetni, hogy valami természetfölötti dolognak vagyunk szemtanui. Épp ellenkezőleg, ők azzal nyűgöznek le minket, hogy bevallottan egy zseniálisan megtervezett és remekül kivitelezett, begyakorolt mutatványt adnak elő, aminek láttán még a legbutább ember sem azt mondja "Ez csoda! Megmagyarázhatatlan!", hanem elkezdi törni a fejét, hogyan csinálta, hogyan jár túl az eszünkön. Ez szerintem inspiratív, gondolkodásra sarkalló, tehát semmi káros nincs benne, még szórakozunk is. Miben tér el ettől Uri és Transz Tomi?
Abban, hogy szintén kitervelten és gondosan begyakoroltan misztifikálnak. Ködösítenek, homályosítanak. Ezzel pedig az a baj, hogy a nem szkeptikus embert nem úgy hagyja ott a mutatványával mint Copperfield, hanem hogy "Ez csoda! Megmagyarázhatatlan!". Ez egy kurva kényelmes álláspont, amit nem kell megvédeni az érvek csatamezején, ugyanis nem a logikára épült alapzaton áll. Éppen ellenkezőleg, abból él, hogy irracionális. Ezért aztán, amikor az Uri féle csalókat megkérik, hogy vessék alá a fantasztikus képességeiket a tudomány ellenőrizhető, megismételhető kísérleteinek (amiben semmi bonyolult nincs, csak azt jelenti mondjuk hogy a kanálhajlítást meg kell tudnia csinálni olyan kanállal is amit egy vad idegen ad neki, sőt uram bocsá' egymás után többször is) akkor természetesen kibújnak a felkérés alól. Ugyanúgy ahogy a természetgyógyászok, homeopátiás kuruzslók és a többi olyan ember, aki abból keresi a pénzét, hogy a misztériumot árulja buta, vagy épp csak nem kellően informált embereknek.
Engem ez azért rémiszt meg, mert ma, amikor szinte minden percben, minden tevékenységünkkel, naponta akár több százszor a tudomány eredményeire támaszkodó tárgyakat, alkalmazásokat, szolgáltatásokat veszünk igénybe - és ezt természetesnek vesszük - hogy tehetjük mégis, hogy a másik pillanatban már tárcsázzuk a BpTV-t egy kis televízión keresztüli energizálásért?! Ez szerintem nem skizofrénia, nem is a sokszor felbukkanó kettős mérce, hanem egyszerű tájékozatlanság, tanulatlanság. Az, hogy ezek a műsorok megélnek (világszerte) azt mutatja, hogy veszélyesen alacsony hatásfokon működik a társadalmunkban a tudomány-népszerűsítés.
Pedig mennyivel lenyűgözőbb, izgalmasabb, inspirálóbb történeteket mondhat nekünk a tudomány ennél a modern kori misztikum-blablánál? És mennyivel több és százszorta rejtélyesebb problémát vet fel a tudomány, mint ezek a szellemi gagyik amik mint a fos, úgy ömlenek a mai emberre, minden irányból?
Azon kívül, hogy káros gazdaságilag e tudatlanság, mert haszon és értelem nélkül világszinten több milliárdos (dollárban) kiadást jelent a társadalmaknak, káros szellemileg is szerintem.
A mémek koncepciója sokak szerint (köztük Mérő László, de maga a fogalom megalkotója Richard Dawkins szerint is) még nem elég kiforrot a tudományos alapú megvitatásra, kutatásra, de sokan és egyre több felől ásnak ez irányba, úgyhogy valószínű hogy megérjük e terület tudománnyá érését. Hogy miért terjed a szellemi gagyi, annak ellenére, hogy egyre magasabb és magasabb szintre ér a tudományunk és a technikánk az már már paradoxonnak tekinthető, de pont a mémek gondolata adhat erre egy lehetséges megoldást. (Persze szinte biztos, hogy e kérdéskör okai igen szerteágazóak és sokrétűek)
Egyszerűre fogva azt, amiről valószínűleg könyveket lehetne teleírni (mint ahogy van aki ezt meg is tette) a magyarázat szerintem az, hogy azért terjed a szellemi gagyi a minőségi (???) gondolatok kárára, mert a szellemi gagyi, gagyi. Ez nem nyelvi játék akar lenni:
A gagyi azt jelenti most, hogy egyszerű, komplexitását tekintve szerény. Ha a mémeket mint képeket képzeljük el, az embereket meg mondjuk egy képfeldolgozó algoritmusig redukáljuk (persze csak képzeletben - a papír mindent elbír alapon), akkor könnyű belátni, hogy az Uri Geller és Transz Tomi nyújtotta "világértelmezést" (direkt sarkítok) szimbólizló képünk sokkal egyszerűbb mint mondjuk a kvantumfizika és a biológia tudásanyagát és összefüggéseit ábrázoló kép. Mindkettő kép persze rengeteg alrendszer és azon belül algondolatból áll (mintha egy mozaik minden kockája egy újabb mozaik lenne), de ez az egymásba ágyazottság, vagy netto komplexitás, vagy hívjuk akárhogy sokkal kisebb mértékű az első képen. Sokkal gyorsabban fel tudja dolgozni őt egy képelemző algoritmus, kevesebb gépi erőforrás kell hozzá: mind számítási kapacitásból, mind tárolásiból. (Azt mondják minden analógia sántít, hát akkor ez egyenesen egy rokkant, tolókocsis párhuzam, tudom én, de úgy éreztem ez a legrövidebb útja annak, hogy leírjam a gondolatom lényegét.)
A kultúránkat/emberi-szellemi-közöst a fenti analógia szerint egy képtárként értelmezhetjük, amiben járkálnak fel és alá két lábon az emberek (aki most a példa kedvéért mondjuk olyan robotok amiknek meg van parancsolva, hogy egy napjuk bizonyos hányadát, töltsék képnézegetéssel, ebben a bizonyos óriás-galériában). Nyílván az egyszerű képek - mivel sokkal kevesebb erőforrást igényelnek az egyedektől, értelmezésük, megjegyzésük és memóriába való tárolásuk szempontjából - jóval több ember fejében lesznek meg, mint a bonyolultak. És itt dől el a szellemi gagyi sorsa. Mert amint ezt a galériát a benne keringő robotokkal és képekkel (melyek nyílván a benne keringő robotok által születnek: bizony néha egy-egy robot megáll és alkot egy újat, nagyrészt abból amit addig látott, majd felteszi azt a falra) az egyetemes darwinizmus szerint szemléljük, azt jósolhatjuk, hogy az egyszerű és bonyolult képek aránya egyre jobban eltolódik majd az előbbiek irányába. Ami pedig ezzel szükségszerűen együttjár az az, hogy azon robotok száma e képzeletbeli galériánkban, akik egyszerű képeket hordoznak a fejüken, azokhoz képest akik bonyolultakat is (amiket sokkal több energia feldolgozni, tárolni, előhívni) sokkal magasabb lesz.
A kígyó a farkába harap: feltételezve hogy minden robot ugyanannyi képet alkot nagyjából egységnyi idő alatt, egyre több egyszerű kép lesz a falakon (mivel az alapján alkotnak képet a robotjaink, amilyen képeket addig láttak) és az egyre több egyszerű kép (amik egyébként is előnyben vannak, mert gyorsabban juthatnak be egy robot agyába) egyre több új bádogdobozt "fertőz meg".
Absztrakt síkon: egy mém több túlélési technikát választhat, de alapvetően az határozza meg a sikerességét a memetikus evolúcióban - akár a génekét a biológiai evolúcióban - hogy mennyivel felülreprezentáltabb az utódgenerációban, a szülőgenerációhoz képest. Egy rossz mém életútja vége felé egyre kevesebb ember fejében lesz jelen, és ha csak le nem jegyezték, egyszer akár el is tűnhet teljesen a földről. Persze megmaradhat könytárak és archívumok poros polcain, mint ahogy teszik ezt a pszeudogének bennünk is, melyekről fehérje nem íródik (tehát biológiai funkciót nem töltenek be - így hisszük legalább is ma) de mégis ott vannak ezerszám minden sejtünkben.
Nyílván az egyik legegyszerűbb stratégia egy mém számára az, hogy légy egyszerű és izgalmas. Egyszerű azért, hogy elsajátításod, tárolásod és TOVÁBBADÁSOD minnél kevesebb erőforrást emésszen fel, izgalmas mert ez a tulajdonság katalizátorként hatványozhatja a terjedésed sebességét. A newage-misztifikum és természetgyógyászos gagyeválás ennek tökéletesen megfelel: végtelenül egyszerűek és nagyon rejtélyesek.
Kérdés: hogyan marad fent hát a tudomány és a technika melyeknek akár csak részterületeinek megértése is több évtizednyi folyamatos tanulásba telhet? Továbbadásuk nehézségének szemléltetése céljából pedig elég csak arra gondulni, hogy külön társadalmi alrendszereket hoztunk létre e célra, közép- és felsőoktatás formájában.
A mémek fizikai entitásai mint az emberi tulajdonságoknak a gének, még nincsenek meg. Nem tudjuk hol tárolódnak, milyen formában. De azt már ennyi után is láthatjuk, hogy a mémek nem csak gondolatok, szavak, versek, hanem tervrajzok, kézikönyvek, tudásmorzsák is. Ezen utóbbiak pedig testet ölthetnek fizikai tárgyakként. Ha a fizikai tárgy, amit a mém kódol (és itt a tárgy persze lehet szolgáltatás, stb.) sikeres, akkor azt mondhatjuk, hogy a mém úgy került új fejekbe, hogy nem is kellett teljesen magát megértetnie, processzálnia egy elmében, elég csak a kiterjesztésének tekinthető tárggyal megnyernie újabb fejeket. Gondoljunk az autóra. Több száz, ezer, vagy akár tízezer technikai és tudományos vívmány együttese, mely testet ölt egy olyan tárgyban amit szeretünk, mindennap használunk, szükségünk van rá. De az embereknek kb. 0,01% tudja elmondani akár csak azt is, hogy hogyan működik a belső égésű motor (én is simán összezavarodom ha elkezdem a szív-sűrít-robbant-kipuffog versikét). Érdekes nem?
A technika és a tudomány mémjei bár bonyolultak, nagyok, megértésük nehézkes, előállításuk rettentő költséges (alap- és alkalmazott kutatások) mégis túlélhetnek (a szellemi gagyi ijesztően gyors terjeszkedése ellenére) mert találtak egy módszert arra, hogy terjeszkedjenek: az általuk kódolt termékek által, melyek mivel könnyítik, hosszabítják, vidámabbá teszik életünket, nagy számban kerülnek az emberekhez és így egy lebutított formában, vázlatosan, áttételesen a fejekbe.
Zárójeles megjegyzésként azt jósolom, hogy sajnos az olvasás és így a hozzá köthető művészeti ágak a fentiek miatt egyre szűkebb fogadótáborral számolhatnak majd arányaiban, ahogy erről hallunk már nap mint nap. Ez szomorú, de legalább a fentiekkel van már egy lehetséges magyarázatunk erre a jelenségre, a buta és általánosító magyarázatokkal szemben, melyek próbálják, de nem tudják megérteni, miért egyre kevésbé vonzó az embereknek az olvasás. (itt persze a mémek másolási sebessége a kulcskérdés, mely drasztikusan alacsonyabb az olvasásnál mint mondjuk a vizuális kommunikációnál (TV, internet, reklám))
Tehát annak ellenére, hogy a létező összes erőforrást és eszközt megragadnám arra, hogy a tudománynépszerűsítést erősítsem, fejlesszem, mégis úgy látom/jósolom, hogy a szakadék a tudományt művelők fejében lévő képek és a tudomány vívmányait pusztán csak használók de nem értők fejében levő képek közt monoton nőni fog. Ahogy !szerintem! valami egészen hasonló megfigyelhető a művészetek terén is.
ui.: Dawkins akit nemrég Oxford tudomány-népszerűsítés professzorának választottak, ilyeneket csinál most. Jó lenne ha ezt megvenné az MTV és leadná.
Aztán azon is el lehet gondolkodni, hogy nem lenne-e hülyeség a kereskedelmi csatornákat a törvények által kötelezni ismeretterjesztésre, kultúrális műsörök szórására? Tudom én, hogy így is jót tesznek valahol a befizetet adómillióikkal ennek a "kurva országnak", de ha még így is (emberesen megadóztatva) gennyesre keresik magukat, akkor akár egy kis népnevelést is végezhetnének. Ha törvényileg szombaton minden kereskedelmi csatornán 12 és 14 óra közt ismeretterjesztés lenne (jó kis Öveges professzor stílusban:)), akkor fair maradna a verseny, és egységesen minden csatorna ugyanannyi bevételtől esne el a hírdetői "odébbállás" miatt.
Utolsó kommentek