Jöjjön egy kis ömlesztés.
1. Nekem ez tetszett.
2. Eddig abban a hitben éltem, hogy Magyarországon van a reklámgyártás pokla, de nem.
3. Máshol azért van új a nap alatt.
4. A Candy című filmet nézzétek meg, ha még nem mondtam (nem vígjáték). Nem tudom miért jó, de hetek, hónapok óta nem megy ki a fejemből. A főszereplő azóta meghalt, talán ez ad még egy fajta színezetet neki.Trailer a tovább után.

Régi kedvenc:

Nem Ron Jeremy az egyetlen jó arc pornósztár. A kis videó főszereplője ráadásul hazánk szülötte. Fuck that pussy really hard!

Van ez a mérnök-művész úriember, aki széllel működő, evolválódó műanyagrobotokkal árasztotta el Hollandia partjait. Lehet erről mindenféle érdekes infót találni az Interneten,  meg sok-sok lenyűgöző videót. Még a BMW is koprodukált vele egy reklámot. Hopp, nézzenek oda, hát nem pont itt van?!

Update: A következő videó a TEDen készült, láthatunk benne az érdekesebb csőállatok közül néhányat grasszálni, aztán Jansen úr a működésükről magyaráz. Engem mindigis ez nyűgözött le igazán, hiszen kizárólag levegő segítségével működő "agyat" és "érzékszerveket" alkotott, kis túlzással pár darab szívószálból meg pet palackból önmaguk védelmére képes szerkezeteket hozva létre:

Tanult kollégám, Farkas Ákos, kitűnő geográfuspalánta, hívta fel figyelmemet egy remek magyar felfedezésre. Mint az tudva levő, kis bolygónk kőolajkészletei nem tartanak örökké, még ha nagyon erősen koncentrálunk, akkor sem. Példálózhatnánk erre a megújuló energiaforrásokkal, csakhogy a kőolaj bizony nem csupán a csúnya rossz autókba, meg a büdös erőművekbe kell ugye, hanem az ipar rengeteg ágának alapja, nem ártana tehát találni valamilyen megújuló helyettesítőt, ún. fenntartható folyadékot. Erre a problémára talált a gamma-valerolakton formájában egy lehetséges megoldást Horváth István Tamás professzor úr és lelkes csapata az ELTE-n, amiről a Tudományos Sajtóklub 04.17-ei előadásán be is számolt a jelenlévőknek. Erről olvashattok itt, itt és itt, érdemes.

Valamint vettem a bátorságot, és a tovább mögé beillesztettem Ákos barátom eredetileg az ELTE TTK-s újságba készült cikkét, remélem, nem haragszik meg érte:

Én derültem rajta, na!



via Dekadens

Itt egy kis... najó, sok másnál kisebb cikk a Scientific American-ből, John Rennie tollából, 15 answers to Creationist Nonsense címmel. Az intelligens tervezés-hívők által leggyakrabban felhozott ellenérveket vesézi ki. Ha érdekel a téma, de nem vagy nagyon belemélyedve, hasznos kis olvasmány.

a 280 milliós állami támogatáshoz az 1,4 milliárdos kötség részeként, meg a külföldi forgalmazáshoz(muhaha). Ismerje meg a világ a magyar vizuális nyomort, romboljuk a gyerekek ízlését, úgyis kicsik és ostobák, minden szart megesznek! Igen, a Kis Vukról beszélek, erről a 3d-s digitális csodáról, ami akkorát bukott, mint ide Lacháza, de azért forgalmazni akarják jól. Szerintem előbb vessünk egy pillantást az Imdb-re: minden idők legszarabb animációs filmje. Itt olvasható pár ízes Index-kritika, szakmabeliektől és laikusoktól egyaránt. Én a trailernél meg a promóképeknél tovább nem jutottam, ahhoz már pisztoly kéne a fejemhez. Ha Dargay halott lenne, forogna a sírjában, így csupán elhatárolódik, nem is adta át a jogokat, de azért csak elkészült ez a műremek. Node sebaj, jó helyre ment az a pénz!
Bocs a tök értelmetlen posztért, csak ez így kibukott belőlem.

Ezúttal Takeshi Kitano, avagy Beat Takeshi tollából prezemtálnék egy műremeket. Említett úriembert szerintem leginkább a Bábok című film kapcsán ismerhetitek, de hozzá köthető még a Fivér vagy a Szamuráj az itthon népszerűbb alkotások közül. Kitano minden filmje mozgóképbe oltott költészet, úgy az erőszak, mint a szépség verse. Nincs ez másképp fent említett személyes kedvencemmel sem, a gyönyörű képek és a zene(Kitano állandó zeneszerzője, Joe Hisaishi műve) tökéletes, magával ragadó harmóniát alkot. A történet szerint amikor egy rendőr, Nishi, felesége rákos lesz, a barátja pedig depresszióba zuhan, miután megnyomorítják egy tűzharcban, a yakuzához fordul kölcsönért, hogy boldoggá tegye őket. Egyszerre brutális, és gyönyörű film, nézzétek meg.

Nem találtam igazán jó trailert, úgyhogy a tovább mögé pottyantottam az eredeti japánt, meg egy internacionálisat, de nem mondom meg, melyik melyik:

Nem új reklám, de én derültem rajta egy jót annó.

Most nem tudok írni, úgyhogy egyelőre ennyi meg ennyi, de aztán majd jól még.

UPDATE: Na közben lett ilyen is, itt mindent megtaláltok. Saccra nyolcvanezren voltunk, ami nem kicsit sok, mivel már a tavalyi ötvenezer is világrekord volt, bár ez még nem a rendőrség adata. Köszi mindenkinek, aki ott volt.

Bár nem volt olyan rég az előző filmpost, de most eszembe jutott ez a film, és rögtön felderültem, így hát írok róla egy csöppet. Burt Munro, az új-zélandi motoros sebességrekorder életének egy részét mutatja be, a lenyűgöző Anthony Hopkins főszereplésével, Roger Donaldson(The Recruit) rendezésében. Burt Munro egy öreg megszállott, aki egy új-zélandi kisvárosban építgeti évek óta 1920-as Indian motorját(legendás típus a motorozás hajnaláról), és rekorddöntésről álmodozik, mígnem egy szép napon elindul a Bonneville-i sóstóhoz, hogy jól megmutassa a pelyhespöcsűeknek.
Rögtön az elején elkap a feelgood hangulat, és ez végig így is marad, engem ez fogott meg legjobban a filmben, végig is mosolyogtam, vagy épp röhögtem azt a két órát. Emellett remek karakterek, kiváló alakítások, baromi jó roadmovie feeling. Nézzétek meg, ha elétek kerül!

A tovább mögé nem a legjobb trailer bújt el, nem teljesen adja vissza a hangulatot, de ehhez van magyar felirat:

Most következő prezentációnkban is beleláthatunk az emberi testbe néhány lelkes kanadai fiatal jóvoltából, csak egy kicsit másképp. Nézzétek, amíg újra le nem veszik a youtube-ról:

No hát mivel szeretjük a biológiát nagyon, tanult kollégám elmélkedései mellett most következzék valami közérthetőbb, vizuálisabb. Először is van egy olyan évente megrendezett verseny, hogy Nikon Small World, amit említett márka szponzorál, ami nem mellesleg mikroszkópokat is gyárt, és hát mit ad Isten, ennek a versenynek pont a mikroszkópia a témája. Különböző technikákkal készült képekkel lehet nevezni, minél érdekesebb szeletet mutatva meg a parányok világából. A galériák 1977-ig visszamenőleg megtekinthetők itt. Aztán itt van ez a remek kis oldal, amelyen a Harvard szakemberei által készített lenyűgöző animációk találhatók a Media menüpontra kattintva. Különösen a sejt belső rendszerét bemutató első videót ajánlom, angol narráció, és feliratok segítik a megértést, így gimis bioszműveltséggel nagyjából az egész érthető. Végül pedig ezen az oldalon a jobboldali kis képecskékre kattintva különböző biológiai folyamatokról, mint pl. fehérjeszintézis, izomösszehúzódás, stb. láthattok szemléletes animációkat, szintén narrációval.
A tovább mögé elrejtettem kedvcsinálónak a harvardos videó rövidített, zenével aláfestett változatát. Jó nézelődést!
 

És ha már Gilliamnél tartunk, muszáj beszúrnom egy korai szösszeszenetét, ezúttal a felhőtlenül mókás fajtából:

Mivel viszonylag sok filmet nézek, és meglehetősen kedvelem eme művészeti ágat, néha fogok itt ajánlani egyet-kettőt. Nem lesznek hosszú elemzések, mert annak semmi értelme,  hanem csupán kedvcsinálók, amik remélhetőleg jól megcsinálják azt a kedvet. Ím, lássuk az elsőt:

Fent említett filmet kb. két hete láttam, szóval még elég friss az élmény, és ez bizony élmény volt a javából. A mű rendezőjére, Terry Gilliamre,  nem sok szót fecsérelnék,  munkái   korszakalkotó  kult-mesterművek,  magukért beszélnek. A történet röviden annyi, hogy egy kislány junkie hippi apja, és abuzáló anyja elől saját kis világába menekül, aztán még sokminden történik, de az legyen meglepi. Ahogy próbáltam megfogalmazni az érzést, ami a film alatt hatalmába kerített,  először az jutott eszembe, hogy végig a torkomban dobogott a szívem, de ez nem teljesen igaz, inkább olyan volt, mintha az egész testem dobogott volna egy hatalmas torokban, miközben valami feszített belülről. Emellett viszont sokszor harsányan röhögtem. Kitaláltátok, nem délelőtti matinéfilm, de nem is  az a von Trier-féle sírós-nevetős, valahogy más, mint bármi, amit eddig láttam. Ami lenyűgözött, hogy gyakorlatilag az egész alatt egy gyerekszínész áll a középpontban, és mégis lebilincsel, ráadásul nem úgy, mint a Dennis, a komisz. Jodelle Ferlandnek nagy jövőt jósolok. Jeff Bridges a narkomán apa szerepében meg hát kurvajó arc, mint mindig. Na ennyi lenne, talán már így is túl hosszú lett, lényeg, hogy nézzétek, meg, ha alkalmatok adódik rá, mondjuk a legközelebbi bkv-sztrájk alatt.

A továbbiakba beszúrok egy trailert a biztonság kedvéért:

Kissé későn szólok, de azért.

Így hamarjában megosztanám továbbá egyik régi kedvenc sorozatomat a flickr-ről, bizonyos világszemléletű emberek biztos ezt is cukinak nevezik, de azért mindenképpen mókás.

Nna, végre én is csatlakozom tanult kollégáimhoz eme suhanó blog-hajó fedélzetén.
Elsőként jöjjön egy kis cukiság, mivel a világon a legszebb dolog a szeretet:

Bocsánat az email küldőjétől - akinek kilétéről aláírás hiányában semmit sem tudok -, hogy ilyen megkésve teszem ki ezt a kis gyöngyszemet. Köszi érte!