Tanult kollégám, Farkas Ákos, kitűnő geográfuspalánta, hívta fel figyelmemet egy remek magyar felfedezésre. Mint az tudva levő, kis bolygónk kőolajkészletei nem tartanak örökké, még ha nagyon erősen koncentrálunk, akkor sem. Példálózhatnánk erre a megújuló energiaforrásokkal, csakhogy a kőolaj bizony nem csupán a csúnya rossz autókba, meg a büdös erőművekbe kell ugye, hanem az ipar rengeteg ágának alapja, nem ártana tehát találni valamilyen megújuló helyettesítőt, ún. fenntartható folyadékot. Erre a problémára talált a gamma-valerolakton formájában egy lehetséges megoldást Horváth István Tamás professzor úr és lelkes csapata az ELTE-n, amiről a Tudományos Sajtóklub 04.17-ei előadásán be is számolt a jelenlévőknek. Erről olvashattok itt, itt és itt, érdemes.

Valamint vettem a bátorságot, és a tovább mögé beillesztettem Ákos barátom eredetileg az ELTE TTK-s újságba készült cikkét, remélem, nem haragszik meg érte:

Probléma! – megoldás?
 
Az ötödik Tudományos Sajtóklubban jártunk
Új lehetőség a fosszilis energiahordozók kiváltására. A szénvegyészet alapanyagául is szolgálhat a jövőben az a természetes anyag, amelyet az ELTE Kémiai Intézetében kutatnak. Dr. Horváth István Tamás és kutatótársai szerint a gamma-valerolakton valóban megoldást jelenthetne a jövőben.

Mint arról a március végi Nyúzban olvashattatok már, új felfedezéssel rukkolt elő a magyar tudomány. A Tudományos Sajtóklub előadása során Dr. Horváth István Tamás mutatta be az új anyagot, a gamma-valerolaktont részletesebben. Ezt a folyékony, színtelen, olajos állagú anyagot cukorból állították elő, de valójában minden gyümölcsből és egyéb természetes szénhidrátból ki lehet nyerni. Az előadás gondolatmenete a fenntartható fejlődés kihívásaira koncentrált, miszerint előbb-utóbb szüksége lesz az emberiségnek olyan energia- és szénforrásokra, amik lassanként átveszik a kőszén és a kőolaj szerepét. Ezeknek a fenntarthatóságuk a megújuló-képességükből ered. Nem szabad elfelejteni, hogy manapság nem csak az energiát és a közlekedési üzemanyagot köszönhetjük a kőolajnak, hanem majdnem az egész vegyipar általános alapanyagául is szolgál. Az algopirin és az irodai szék is nagyrészt ebből van. A gamma-valerolakton kutatása során egyre-másra derülnek ki az új anyag jó tulajdonságai; folyékony volta miatt könnyen szállítható, nem mérgező a vízben jól oldódik, lebomlik a természetben, magas a forrás és lobbanáspontja, míg elég alacsony az olvadáspontja és ezek mellett tisztán ég, nem kormoz, nem büdös. Ezek a tulajdonságok elsősorban az anyag gazdaságosságát emelik leginkább a bioetanollal és a metanollal szemben. Olcsó és egyszerű előállításán még dolgoznak a kutatók, amellett, hogy még rengeteg vizsgálatot kell lefolytatni vele. Az egyik legnagyobb kihívást abban érzi a kutatócsoport, hogy milyen élőlényből vonható ki a legnagyobb mennyiségben és a legetikusabban. Erre Horváth Tanárúr a tengerfelszínen tenyészthető algákat látja potenciális megoldásnak, mivel az nem venne el az élelmiszertermeléstől földterületeket, mint a bioetanol-alapanyag termelésnél. Természetesen a külön GVL gazdaság kiépülését csak száz-éves időtávlatban merik kilátásba helyezni, tehát ennek a találmánynak a gazdasági hasznosítása még csak álom. Az előadó a jövőben a petrolkémia fokozatos visszaszorítását és a „bio-finomítók” előtérbe helyezését fogalmazza meg gazdasági célnak. A sajtótájékoztatóra hoztak egy mécsest, ami kitartóan és tisztán égett az egész előadás alatt, szaga és füstje nem volt, viszont kellems meleget árasztott - nem fókazsírral volt töltve. F.Á.