Van egy Present Aid nevű oldal. Tetszik, mert igényesen van kivitelezve, átlátható, szép, és gyorsan töltődik. Szóval mint oldal, részemről kap egy erős 3-ast.

Mint ötlet is remek. Azt mondja: adjunk olyan eszközöket, ajándékokat az éhezőknek, fejlődő országokban élőknek, katasztrófa súlytotta területen lábadozóknak ami nem csak egy adomány, hanem egy önsokszorozó valami. Így lehet adni számítógépes képzést, vízhordó kannát, katasztrófa kit-et, biciklit, füstmentes vályog-sütőt, oktatási kitet... szóval egy csomó igazán ötletes és hasznos dolgot.

És lehet adni kis disznót, kis csirkét, kis marhát, kis ludat. Én a New Scientist-emet olvasva futottam bele a hírdetésükbe, ahol Karácsonyi ünnepek közeledtével kampányolnak az állatadomány mellett. A képen van egy kis malac, egy kacsa meg egy kecske, alattuk sorra a következő feliratok (az árukon kívül):

- A disznók életeken tudnak változtatni Nikaraguában azzal, hogy élelmet biztosítanak és hogy kis disznóik továbbadhatók a piacon. 27 Font.

- A kacsák Bangladesi családoknak segítenek, akiket elöntöttek az árvízek, azáltal hogy tojást és jövedelmet adnak. 24 Font.

- Egy csordányi kecske tejet ad, trágyát amivel a növényeinket gondozhatjuk és kis kecskéket amiket eladhatunk. Ők testesítik meg igazán az "egy ajándék ami folyamatosan csak ad" elvet! 60 Font.

És most megboldogult George Carlintól lopva kérdem:

"Once again I respectfully ask: WHAT THE FUCK IS THAT?!"

Megmondom hogy wtf ez. Fajizmus. A legszebb fajtából.

Amikor "A" faj a szeretet ünnepét ülve, "B", "C", "D", ... "Z" fajokat kénye kedve szerint legyilkolja, feldarabolja, megsütögeti, megeszi, a hájuktól jóllakottan fingik, böfög, majd egymásra vigyorognak és cuppanós puszikat lihegve egymás fülébe azt mondják egymásnak: "Szeretlek!"

Kár, hogy azt a tyúkot/kismalacot stb-t akinek az előbb elvágtuk a torkát, kibeleztük, megkopasztottuk, majd almát tömtünk a szaros seggébe és 2 óra sütés után befaltuk nem tudjuk annyira szeretni mint egymást... Talán majd egyszer...