Két hihetetlen történet. Olvassátok el őket!
Egész napomat elkefélte kb, hogy végigolvastam őket, de muszáj róluk tudomást venni.
Remélem, ha ilyet látok, hallok, nem leszek szürke, behúzott nyakú, köcsögfasz nyárspolgár, és közbelépek, teszek valamit, nem úgy mint a fenti storyk szenvedő gyerekeinek környezete.
Mert lehet, hogy furán hangzik de szerintem ők - a tétlen rokonok, szülők - a legnagyobb vétkesek az ilyen esetekben. Kattant, komplexusos, beteg emberek mindig voltak és lesznek, akik a gyermekeiken (a legközelebbi, nekik kiszolgáltatott és náluk gyengébb élőlény) állnak bosszút saját kudarcaikért, ezzel nem lehet mit kezdeni sajnos.
Viszont ennek a társadalmi megítélését és elfogadottságát lehet fejleszteni és tudatosítani, hogy NEM, az ilyen dolog kurvára nem magánügy. Igen is át lehet menni a szomszédhoz / rokonhoz és el lehet hozni a másik család gyerekét, kihívni a gyámügyet (mondanám, hogy a rendőrséget, de a fenti storyk csak a szánalmas impotensségét bizonyítják e méltán elismert szervezetnek (és a törvényhozóknak is)), vagy megfenyegetni a bántalmazót, mittudomén... Akármit, csak hogy ne kelljen átélnie egy fejlődő, kisembernek azt amit a fenti storykat mesélőknek kellett.
Mennyi ilyen lehet, ami soha nem fog kiderülni...
Utolsó kommentek