A gondolat ki tudja hol fogant, de az alábbi formában Steve Grand fogalmazta meg, a híres "Creation: Life and how to make it" c.-ű könyvében.

Gondoljunk egy gyermekkori élményre.Olyan dologra amire tisztán emlékszünk, és magunk előtt látjuk, talán még az illatát is érezzük, mintha valóban ott lennénk. Most akkor valóban ott voltál nem igaz? Különben hogyan emlékezhetnél erre az egészre? Ám most jön a bombameglepetés: nem voltál ott. Mai tested egyetlen atomja sem lehetett ott amikor az esemény történt... Az anyag ide oda áramlik és pillanatnyilag úgy alakul, hogy mi állunk össze belőle. Vagyis akármi vagyunk is nem lehetünk azonosak azzal az anyaggal amelyből vagyunk. És ha még ettől sem áll fel a szőr a hátunkon, olvassuk újra amíg feláll mert ez nagyon fontos kérdés...

Nekem ez úgy az elmúlt 5-6 év legnagyobb relevációja... Annyi minden, annyi agyzsibbasztóan érdekes és felfoghatatlan következik ebből a fenti ötletből, hogy lehetetlen lenne leírni, annál is inkább, mert az igazán zseniális gondolatokat szerintem nem szabad magyarázni, mert azok már a művészet határát súrolják, ha nem azok egyenesen. A művészetről meg mindenki tudja hogy a befogadónál keletkezik, nem az ecset hegyén az alkotónál, vagy a retinán a fotósban, hanem nálunk / bennünk.

Remélem lesz veletek valami mikor elolvassátok...