Bár én sem vagyok az az autóbuzi típus, azért előfordulnak, amik megdobogtatják a szívemet, főleg, ha az emisszió értéke zéró. Tehát ha már így szóbakerültek az elektromos autók, én is mutatnék párat, a vadabb fajtából.

Rögtön elsőre ellövöm a kedvencemet, csak hogy ez a kép lehessen a címlapon, ez pedig a Lightning Car Company eleddig egyetlen terméke, az Electric Lightning. Pontosabban egyelőre ez is koncepció, ha hihetünk a cégnek, az első darabok épp gyártásban vannak, 2009-es szállítással vesznek fel előrendeléseket 15.000 font előleg befizetése árán. Na igen, ebből nem lesz tömegautó, ez durván a state of the art kategória. A kerekeire szerelt négy elektromotor(redundáns rendszer!) összteljesítménye 700+ lóerő, nyomatékuk 750 Nm, ami ráadásul, köszönhetően elektromotor mivoltuknak, a gázbataposás után azonnal rendelkezésre áll. A százas sprint kevesebb, mint 4 szekundum alatt abszolválható, végsebességről nincs adat. Na igen, ez már nem semmi.

Ami azonban az igazán zseniális az egészben, az a forradalmian új, nanotechnológiát csatasorba állító akkumulátor. Köszönhetően ennek, a 400(!) kilóméteres hatótávolságot magunk mögött hagyva, egy háromfázisú aljzatról, ami a legtöbb szervízben megtalálható, tíz, azaz tíz, tehát 10 perc alatt maximálisan feltölthetjük kicsikénket, és folytatódhat az elmebeteg száguldozás. Sztenderd konnektorból is jöhet az áldás, az már több ideig tart, de erre vonatkozólag pontos számot nem találtam. Az időjárásállóságáról pedig annyit, hogy -30-75 celsius fokig működőképes, emellett teljesen veszélytelen, élettartama többszöröse a hétköznapi akkukénak.

Azért ez már versenyképes konstrukció. Persze az árcédula valószínűleg jóval a Honda FCX felett lesz, de eco-friendlységben bőven felveszi a versenyt azzal, emellett kiszámolták, hogy a jelenlegi brit viszonyok közt 2.2 penny/mérföld az ámokfutás költsége, ami nagyon nem nevezhető soknak, összehasonlításképp egy belső égésű motorral szerelt autóra 26.4 jött ki. Járgányunk kívül-belül teljes luxussal operál, szénszál, bőr, króm mindenütt, hangvezérlés, kulcsnélküli ajtók, etcetera. Egy mókás feature, valószínűleg a benzingőzben pácolódott agyú vásárlókörre gondolva: a Lightning rendelkezik programozható motorhang-generátorral:) Végül pedig a design: az autó kisszériás angol sporkocsihoz méltóan gyönyörű, na.

Következő versenyzőnk a hajtás után.

Ő pedig itt a Tesla Roadster.  Le sem tagadhatná lotusos gyökereit, és valóban, a karosszéria a Lotus gyártósorain készül, ahonnan évente max kétezer autó gördülhetne le, azonban a cég mostanában szövetkezik a Daimlerrel, aminek eredményeként valószínűleg igénybe veszi majd a nagyobb kolléga gyártósorait, így ez a szám jelentősen nőhet. Lényeg a lényeg, ők is 2009-re ígérik az első berendelt példányokat, 109.000 eurós alapáron, ami szintén a borsosabb kategória.
Node mi lappang a mutatós karosszéria alatt? Hát, itt már szegényesebb a felhozatal, de azért még bőven sportautó kategória: 250 lovacska vágtázik az egy darab, konvencionálisan elhelyezett motorban, a nyomaték pedig 280 Nm-ben nyilvánul meg. Ez azonban még mindig elegendő a mosolyt az arcunkra forrasztó 4 másodperc alatti gyorsuláshoz, köszönhetően újfent az elektromotor nyomatékgörbéjének, a gázt egészen 200-ig nyomhatjuk. A mezei Li-ion akku max. 340 kilóméterig bírja, ami nem sokkal rosszabb az előzőnél, mondhatnánk, ám a feltöltésre már 3.5 órát kell szánnunk, ami azért gátat szab a hosszabb kirándulásoknak, vagy legalábbis be kell iktatnunk egy kiadós ebédet. Azért ez sem rossz, mondjuk ki, és nézzünk galériát, mert szép.


Utolsóként pedig Commuter Cars Corporation legelszálltabb típusát, a Tango T600-ast veszem górcső alá. Az elbaszott Matchbox kinézet ne tévesszen meg senkit: a két első kereket meghajtó motorok együttes teljesítménye 800(!) lóerő, nyomatékuk pedig az elképesztő 1350 Nm. Ez már egészen hihetetlennek tűnik, de ezt írják. Ennyi erő szintén 4 sec alatti százas teleportálásra, és 240km/h végsebbességre elég. Az akkumulátorral itt is meggyűlik a bajunk, ugyan több féle választható, ám még a legfejlettebb, Li-ion példány is csak 300 kilóméterig bírja, a töltés pedig konnektorból három órát vesz igénybe. Ígérnek NiMH akkut is, hogy majd egyszer, dehát még nem.

Amiben ez a típus különösen nagyot villant, azok, mint a képen is látszik, a méretei. Kétszemélyes mivolta árán egy sávban két Tango fér el kényelmesen, egy parkolóhelyre pedig három tud ajtónyitási kompromisszumok nélkül beparkolni, azokkal pedig négy. Az oldal tanúsága szerint keskenyebb, mint a Honda Goldwing túramotor. Ők azt állítják, hogy az alacsony tömegközéppontnak hála simán veszi a rénszarvasteszteket, de azért érezhették, hogy erre a legtöbb ember részéről egy szolid kuncogás a válasz, úgyhogy elhelyeztek egy-két videót a galériában, azok már meggyőzőbbek, de azért én óvatosan venném a hajtűkanyarokat. Mindez a móka pedig 109.000 eurót kóstál, a hozzáadott büszkeségről nem is beszélve, hiszen autónkat nekünk, otthon kell befejeznünk, a gyár szerint "kevesebb, mint egy napi munkával".

Hát, ennyi fért mai adásunkba.