Isznak-e a halak?
Első lépésként érdemes két jelenséget tisztázni. Az egyik az ozmózis, melynek lényege, hogy ha egy oldószerbe (például víz), amelyben adott koncentrációjú oldott anyag (esetünkben só) van, belehelyezünk egy eltérő koncentrációjú oldatot, melyet félig vagy teljesen áteresztő hártya vesz körül, az oldószer áramlani kezd. Az oldószer mindig a kisebb koncentrációjú helyről a nagyobb felé áramlik, hogy egyensúlyi állapot jöhessen létre. A folyadék koncentrációkülönbségnek megfelelő átáramlását a hártyán diffúziónak nevezzük. A tengeri halak esetében a testüket körülvevő víz sókoncentrációja nagyobb, mint a szervezetüké. Ez a külső nagyobb sókoncentráció az ozmózisnak megfelelően „szívja” ki belőlük a vizet. Ezért ezeknek a halaknak muszáj inniuk, hogy a bőrükön keresztül távozó vizet pótolják. Kopoltyújukban lévő speciális sejteken keresztül eltávolítják a szervezetükbe a vízzel bevitt sót, és így teremtik meg az egyensúlyt. Ezek a halak jellemzően nem vagy alig használják a vizeletkiválasztó rendszerüket, azaz nem vagy csak keveset vizelnek. A cápák és a ráják másként oldják meg a problémát. Kopoltyúik nem képesek kiválasztani a karbamid nevű anyagot, és ez felhalmozódik vérükben. A nagy karbamidkoncentráció miatt az ozmózisnyomás nagyobb lesz a cápák és ráják testében, mint a tengervízben, ezért a bőrükön keresztül beáramlik a víz a szervezetükbe, amit a vesén keresztül kiválasztanak, és a tengerbe ürítik. Az édesvízi halaknál nagyon hasonló a helyzet. Mivel testük sótartalma és ezáltal ozmózisnyomása nagyobb, mint a környező sómentes vízé, bőrükön keresztül folyamatosan áramlik a víz szervezetükbe, így nincs szükségük arra, hogy a klasszikus értelemben igyanak. Nekik azt kell elkerülniük, hogy testük a folyamatosan beáramló víztől felpuffadjon, ezért aktívan használják veséjüket, és húgyúti rendszerükön keresztül szinte folyamatosan ürítik a többletfolyadékot (állandóan pisilnek).

Bíró Zsuzsa


„Ki pisil a vízbe?”

Pisilnek-e a halak és a vízi élőlények, például a polip, a bálna és a medúza?

A vízben élő élőlényekkel kapcsolatban két dolog sokakban felmerül: hogy vajon kortyolnak-e természetes közegükből, és a szükségüket elvégzik-e ugyanott. A folyadékfelvétel és –kiválasztás egymással szorosan összefüggő folyamatok, így a halak ivási szokásait tárgyaló korábbi írásunkban kitértünk a különböző sókoncentrációjú közegekben élő halak pisilési jellemzőire is. A természetes vizekben persze nem csak halak élnek, hanem a törzsfejlődés legkülönbözőbb állomásait illusztráló élőlények. Lehetetlenség volna mindegyikük kiválasztórendszerét részletesen tárgyalni, így szorítkozzunk a kérdező által említett három csoportra! A medúza nem pisil, mivel csalánozóként sem emésztő-, sem kiválasztó szervrendszere nincs. Teste 98 százalékban vízből áll. A folyadékáramlásnak mozgásában van nagy szerepe, hiszen a testébe beszívott víz hirtelen kipréselésével löki magát előre, az úgynevezett rakétaelvnek megfelelően. A polipok a puhatestűek törzsébe tartoznak. Ebben a rendszertani csoportban már van kiválasztó szervrendszer, a nephridiumok képesek a vizelettermelésre. Egy vizsgálat szerint a közönséges polip naponta testtömege 6-11 százalékának megfelelő vizeletet ürít. És a bálnák… Megrázó adat következik: a bálnák rengeteget pisilnek! Egy vizsgálat szerint a közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus) veséiben naponta 974 liter vizelet termelődik, a tőkebálna (Balaenoptera borealis) napi 627 liternyi folyadékot ürít a tengerbe. A 210 tonnás kék bálna (Balaenoptera musculus) naponta mintegy 1000 liter vizeletet produkál.

Bíró Zsuzsa

From National Geographic