Argentin Köztársaság az ország teljes neve.

-Területe:

2776890 km2 (A föld nyolcadik legnagyobb országa)

-Lakosság:

35, 3 millió (a fõvárosban16

Millióan élnek)

Kb.: 85%-a a lakosságnak európai eredetű

15% Mesztic vagy Indián

-Fővárosa:

Buenos Aires, amely „jó levegő”-t jelent

Pénznem Argentin peso (ARS)

-Államforma:

Köztársaság

Népesség    - 2006-os évi becslés 39 921 833 

 2001-es évi népszámlálás 36 260 130

Népsűrűség 14 fő/km²

GDP 2006-os becslés  - Összes 212 702 millió dollár 
Egy főre jutó 5 458 dollár (68.)

Fekvése, határai:

Argentína dél-amerikai ország. A Föld nyolcadik legnagyobb állama, közel végighúzódik a fél dél-amerikai kontinensen. Határos Chilével, Uruguay-jal, Paraguay-jal, Brazíliával és Bolíviával.

Földrajz:

Hatalmas kiterjedése miatt az országot nagy felszíni változatosság jellemzi. Három nagy tájegysége:

Paraná-alföld vagy La Platá-alföld: az északi határ és a Río Colorado közt elterülő vidék, illetve az Atlanti-óceán és az Andok előhegyéig, a Montéig terjedő terület. Tájai: a Pampa és a Gran Chaco.

hegyvidékek Bolíviától Tűzföldig: két része a Száraz- vagy Belső Pampa (Monte) és az Andok keleti része, a Keleti-Kordillera és a Nyugati-Kordillera kis része.

Patagónia: táblás vidék a Río Coloradotól déli irányba egészen a Tűzföldig. Magassága 100-1500 m között változik.

Éghajlat

Az ország éghajlata elég változatos: Északon szubtrópusi, Patagóniában és a déli területeken szélsőségesen kontinentális, a pampákon mérsékelt kontinentális éghajlai öv található, az Andok-hegységben hegyvidéki az éghajlat.

Az óceán melletti területek a legcsapadékosabbak,

az Andok keleti lejtője csapadékban szegény, 3000 felett állandó hó uralkodik.

– Évi középhőmérséklet: ~0–20 °C

– Csapadék mennyiség: ~500 mm

– Napsugárzás: Két évszak van: száraz és nedves

–       Levegő mozgása: Északi szél

Buenos Aires Argentína gazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális központja. Kikötője egyike a világ legforgalmasabb kikötőinek. Az ország nagy hajózható folyói észak- északnyugati irányban kötik össze a fővárost az ország vidéki területeivel, valamint Braziliával, Uruguayal és Paraguayal. A főváros földrajzi helyzetéből adódóan központja a kontinens hatalmas délkeleti területei felé irányuló forgalomnak is. A fővárostól nyugatra elterülő Pampa Húmeda Argentína legtermékenyebb mezőgazdasági területe. Jelentős a hús, a tej, a gabona, a dohány és a gyapjútermelés amely fontos alapanyagát adja a főváros gazdasági termelésének és feldolgozóiparának. Jelentős iparágek még az autógyártás, az olajtermelés, a fémipar, a gépipar, a szövetgyártás, a vegyiipar, a ruhaipar és az italgyártás.

II. Közigazgatás

Argentína államszervezete szövetségi köztársaság, amely 23 szövetségi tartományból (Provincia) és valamint a fővárost magában foglaló 1 szövetségi kerületből (Capital Federal) áll. A végrehajtó hatalom irányítója szövetségi szinten a köztársasági elnök, ő nevezi ki az államminiszterekből és miniszterekből álló szövetségi kormányt.  A Kongresszus (Congreso Nacional) kétkamarás (72 szenátorból álló Szenátus és 257 képviselőből álló Képviselőház). Az elnök, a szenátorok és a képviselők mandátuma 5 évre szól. A Szenátus elnökének posztját a mindenkori alelnök tölti be.

A gyarmatosítás előtt

Az emberi jelenlét legkorábbi nyoma Argentínában i.e. 11.000-ből származik, Patagóniában található, Santa Cruz városban a Piadra Múzeumban. Időszámításunk kezdete körül számos kukoricatermesztésen alapuló civilizáció fejlődött ki az Andok vidékén.1480-ban az Inka Birodalom Pachacutec inka vezetésével megtámadta és meghódította a mai Argentína északnyugati részét. A birodalomba Collasuyu néven tagolták be ezt a régiót. Északkeleten a guaraní kultúra fejlődött ki, amely yuca és édesburgonya termesztésén alapult. A központi és déli részeken (a pampákon és Patagóniában) nomád kultúrák domináltak, amelyeket a XVII. században a mapuchók egyesítettek.

Spanyol gyarmat

Az európai felfedezők 1516-ban érkeztek meg. Spanyolország állandó gyarmatot 1580-ban létesített a mai Buenos Aires helyén. Ez akkor a Peru Alkirályság része lett. Ríó de la Plata Alkirályságot 1776-ban szervezték meg. Ezen időszak kezdetén nagyszámú spanyol vándorolt be, és az utódaik, akiket kreoloknak (criollos) neveznek, manapság Buenos Airesben és más városokban laknak, illetve a pampákon élnek mint gauchók. Az afrikai rabszolgák utódai is jelentős számban vannak jelen a mai népességben. Bennszülött népek maradványai is sokfelé élnek Argentínában. 1810 május 25-én, amikor Buenos Aires polgárai értesültek arról, hogy Napóleon megfosztotta trónjától VII. Ferdinánd spanyol királyt, a helyzet nyomására létrehozták az Első Kormányzó Juntát (májusi forradalom). A Spanyolországtól való formális függetlenséget 1816 július 9-én kiáltották ki Tucumánban.

Független Argentína

1818-ban José de San Martín átkelt az Andokon, és felszabadította Chilét és Perut a spanyol uralom alól. Centralisták és föderalisták (spanyolul Unitarios és Federales) konfliktusa a nemzeti egység körül oda vezetett, hogy az alkotmányt felfüggesztették 1853-ban. Külföldi beruházások és bevándorlás a modern mezőgazdasági eljárások bevezetését hozta magával. Az 1880-as években a "sivatag meghódítása" a maradék indián törzsek életfeltételeit is megszüntette a déli pampákon és Patagóniában.

1880 és 1916 között az argentín gazdaság virágzott, a világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott Argentína, köszönhetően az exportorientált mezőgazdaságon alapuló gazdaságának. A lakosság hétszeresére nőtt. A nem demokratikus gondolkodású konzervatívok dominálták az argentín politikát 1916-ig, amikor a radikálisok győztek és megalakították az első szabadon választott kormányt. 1930-ban a katonák vették át a hatalmat Hipólito Yrigoyen vezetésével és egy újabb évtizednyi konzervatív uralom következett. Politikai változást hozott Juan Perón elnöksége 1946-ban, aki bevonta a hatalomba a munkásosztályt és nagymértékben megnövekedett a szakszervezeti tagságra támaszkodott. A gazdaságpolitika protekcionista irányba fordult és fejlesztették az ipart. Az önmagát Felszabadító Forradalomnak nevező mozgalom távolította el őt.

Az 1950-es évektől az 1970-es évekig puha katonai és gyenge polgári adminisztrációk váltották egymást. Ezekben az években a gazdaság gyorsan nőtt és a szegénység visszaszorult (a lakosság kevesebb mint 7%-a volt szegény 1975-ben). Ugyanakkor a politikai feszültség nőtt, sokan haza kívánták hozni Perónt spanyolországi száműzetéséből. 1973-ban Perón ismét elnök lett, de egy éven belül meghalt. Harmadik felesége, Isabel Perón, aki alelnök volt mellette, követte őt az elnöki székben. Isabel Perónt azonban egy katonai puccs 1976 március 24-én elmozdította hivatalából.

A legutóbbi katonai diktatúra

A fegyveres erők juntája vette át a hatalmat és az általa Nemzeti Újjászervezési Folyamatnak nevezett politikát folytatta 1983-ig. A katonai kormány elnyomta az ellenzéket és a baloldali csoportokat illegális eszközöket használva ("piszkos háború"), a disszidensek ezrei "tűntek el", közben az argentin titkosszolgálat együttműködött a chileivel, a CIA-val és más dél-amerikai titkosszolgálatokkal. A piszkos háború katonai vezetői közül sokakat az Egyesült Államok által finanszírozott School of the Americas-ban képeztek ki, köztük Leopoldo Galtieri és Roberto Viola argentin diktátorokat. A katonai diktatúra (1976-1983) az ország külföldi eladósodásával járt. Az ország gazdasága egyre inkább a hitelezők és az IMF ellenőrzése alá került, akiknek a fő törekvése a hitelek visszafizetésének biztosítása volt. Ez és más gazdasági problémák, a korrupció elterjedése, a közvélemény felháborodása az emberi jogok semmibevétele miatt és végül a britektől a falklandi háborúban 1982-ben elszenvedett katonai vereség diszkreditálta a katonai rezsimet.

Gazdasági válságok sora

1983-ban állították helyre a demokráciát. Raúl Alfonsín radikális kormánya lépéseket tett az "eltűntek" felkutatására, visszaállította a fegyveres erők civil kontrollját, konszolidálta a demokratikus intézményeket. A három egymást követő katonai junta vezetőit bíróság elé állították és életfogytiglani börtönre ítélték. Mivel képtelen volt megoldani a gazdasági problémákat és a közvélemény is elfordult tőle, Alfonsín kénytelen volt lemondani hat hónappal azelőtt, hogy lejárt volna hivatali ideje.

1990-ben hiperinfláció kezdődött. Carlos Menem elnök bevezette a peso és dollár fix átváltási rátáját 1991-ben a hiperinfláció megállítására, messzemenően piacbarát politikát folytatott, lebontotta a protekcionista gátakat, visszavonta és az üzletet akadályozó előírásokat, privatizációba kezdett. Ezek a reformok jelentősen növelték a beruházásokat és stabil árakhoz vezettek az 1990-es évek hátralévő részében. A peso mesterségesen magas ára a dollárhoz képest oda vezetett, hogy a piacot elözönlötte a dollár. Ennek eredményeként a külföldi adósság ismét rendkívül megnőtt, az állami vállalatokat és a közszolgálatokat privatizálták. A piac teljes megnyitása azon ipari termékek előtt, amiket helyben is termeltek, a helyi ipar teljes összeomlásához vezetett. A lakosság egy része megtakarításait dollárban tartotta, tengeren túl utazgatott, és importált luxustermékeket fogyasztott, a többiek számára pedig egyre nőtt a szegénység és munkanélküliség. Az IMF és a világ közgazdászai mások elé példaként állították az argentin piac liberalizációját. Végül az 1990-es évek végén a peso túlértékeltsége és a költségvetés nagy hiánya a gazdasági válságba való fokozatos belecsúszásra vezetett. 1998-ban súlyos gazdasági visszaesés kezdődött. A gazdasági válság közvetlen eredményeként világossá vált, hogy a gazdasági stabilitás érzete, ami a 90-es évekre volt jellemző, hamis. Amikor megbízatása 1999-ben lejárt, a halmozódó gazdasági problémák és az elterjedt korrupció miatt Menem népszerűtlen volt.

A Menem és de la Rúa kormány nem törődött a hazai termékek vesenyképességével, a nagyarányú import tönkretette a hazai ipart és munkanélküliséget, krónikus költségvetési és kereskedelmi deficitet okozott, fertőző gazdasági válságokra vezetett. A munkanélküliség elérte a gazdaságilag aktív lakosság 25%-át, és 15% csak részmunkaidőben dolgozott. Az 1998-as ázsiai pénzügyi válság Argentinában arra vezetett, hogy recessziótól való féltében a tőke menekülni kezdett, ez 2001 novemberében újabb pénzügyi krízisben kulminált. A kormányzó koalíció intézkedések sorát hozta, beleértve a bankbetétek befagyasztását. Ez megállította a tőke menekülését az országból és a hitelválság további mélyülését. Tömegessé vált az elégedetlenség. 2001. december 20-án Argentina évtizedek óta a legsúlyosabb intézményi és gazdasági válságába esett. Ennek eredményeként heves utcai zavargások törtek ki, a tömeg megütközött a rendőrséggel, jópáran meghaltak. A káosz elmélyülése és a véres zavargások nyomán végül lemondott de la Rúa elnök. A gazdasági válság körülményei között megingott a nép bizalma politikusaiban. Az utcai tiltakozás során a jelszó ez volt: Takarodjatok. Ebbe beleértettek minden politikust, különösen azokat, akik érintettek voltak a korrupcióról szóló gyakori hírekben. Szemérmetlenül visszaéltek a közjavakkal és a közpénzzel, anélkül, hogy a korrupt rendszerben bíróság elé kellett volna állniuk.

Két hét alatt több elnök követte egymást gyors egymásutánban, végül 2002 január 2-án a törvényhozás Eduardo Duhaltét nevezte ki Argentina ideiglenes elnökének. A peso 11 éve a dollárhoz fixen kötött árfolyamát feloldották, ami a peso nagyarányú leértékelésére és újabb inflációs csúcsra vezetett.

Kilábalás a válságból

Piaci alapú, mozgó átváltási árfolyamok mellett az ország újraiparosításba kezdett, importkorlátozással, exportszubvenciókkal, összehangolt kereskedelmi és pénzügyi lépésekkel. 2002 végén a gazdaság kezdett talpraállni, főleg a napraforgó és más gabonamagvak kedvező piacának köszönhetően. 2003-ban Néstor Kirchner lett a megválasztott elnök. Kirchner elnöksége alatt Argentina adósságcserét hajtott végre, amelynek eredményeként 66%-al csökkent a törlesztőrészlete, újratárgyalta szerződéseit a Nemzetközi Valutaalappal és másokkal, valamint ismét államosított néhány korábban privatizált céget. Pillanatnyilag Argentina a gyors gazdasági növekedés és politikai stabilitás időszakát éli. 2007-ben Néstor Kirchner nem indult újraválasztásáért. Feleségét, Buenos Aires szenátorát, Cristina Fernández de Kirchnert választották elnökké, aki Argentina első elnöknője. A szavazatok 45%-ával nyert, ami a legmagasabb arány azóta, hogy az országban 1983-ban helyreállították a demokráciát. Ugyancsak 2007-ben a balközép Fabiana Rios-t megválasztották Tűzföld kormányzójává, ő az első női kormányzó Argentina történetében.

Argentína

Gazdaság jellemzése

A diverzifikált, exportorientált, jelentős hazai és regionális nyersanyag-bázisra épülő, egyes ágazatokban fejlett feldolgozó-ipari háttérrel rendelkező ország a 2001-2003 közötti gazdasági-pénzügyi, ezen belül is finanszírozási, refinanszírozási és adósságszolgálati válság után látványos eredményeket ért 2004-ben. A GDP, az export és a mezőgazdasági-ipari termelés növelése mellett sikerült az inflációt is viszonylag alacsony szinten (6,1%) tartani és a nemzeti valuta, a peso vásárlóerejét megőrizni. Az államháztartás mérlege pozitív, nagy erőfeszítéseket tettek a korábban be nem fizetett adók és járulékok behajtására.

2004-ben 2%-os államháztartási többletet és 9,07 %-os GDP növekedést értek el. Ennek alapja a jelentős export, továbbá az adósságszolgálati kötelezettségek politikailag is motivált elhanyagolása, illetve a belföldi adóalanyok adó- és járulék-tartozásainak esetenként célirányosan szigorú behajtása volt. 2005-re jelentős visszaesés várható: a GDP növekedését a szakértők csupán 6,1% körüli értékre becsülik. A 2006-os előrejelzés ennél is rosszabb: összesen 3,6%-os növekedéssel számol.

Az infláció 2004-ben 6,1% volt. 2005-ben 7,7%-kal számolnak. 2006-ban várhatóan csak 6,7% lesz a pénzromlás.

Argentína pénzügyi politikájában vezető szerepet játszik a nagy visszhangot kiváltott kötvénycsere után is tetemes, a GDP 87%-át kitevő, mintegy 125 milliárd USD külső és belső adósság kezelése. Viszonya a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, az IMF-fel, illetve Világbankkal nem felhőtlen.

Argentína részt vesz a Mercosur együttműködésben, mint annak egyik alapítója. Az együttműködés eddigi tapasztalatai nem egyértelműek: hiányzik a tényleges, közös gazdasági stratégiai tervezés, egységes vámpolitika, az ezt lehetővé tevő intézményi háttér, a szupranacionális szervek kialakítása, a kellő kompetenciák delegálása, a nemzeti végrehajtó szervek hatáskörének megállapítása, hiányzik a tényleges politikai akarat. A Mercosur, illetve az együttműködés gyakran csupán az aktuális célok vezérelte politikai frazeológia egyik eszköze.

A Közép-Európával fenntartott gazdasági kapcsolatokban Lengyelország és a Cseh Köztársaság áll az élen, mint az argentin termékek felvevőpiaca. Ausztria jelentős technológiai exportot bonyolít le Argentínával, míg Szlovákia – Magyarországhoz hasonlóan – kisebb volumenű üzleteket köt.

Kétoldalú gazdasági kapcsolatok jellemzése

Argentínával fenntartott kapcsolatainkat folyamatos csökkenés jellemezte az elmúlt években. Ennek oka elsősorban az argentin pénzügyi válság volt. Míg 2003-ban az éves kereskedelmi forgalom 40 millió USD volt, addig 2004-ben már csak 20 millió USD lett. Az export és import arányát tekintve argentin aktívum és magyar passzívum tapasztalható.

Az argentin termékszerkezet a magyar termékszerkezettel összehasonlítva inkább rivális termékcsoportokat tartalmaz, kevés az egymást kiegészítő termékcsoport, különösen a mezőgazdasági termékek között. Az Európai Unió egységes gazdaságpolitikája sok esetben megnehezíti, vagy kizárja az argentin termékek bejutását az egységes európai piacra.

Az argentin ipari termékek beáramlását a magyarországi piacra a magas szállítási költségek nehezítik. Az európai logisztikai, vagy beszállítói bázissal rendelkező argentin cégek termékei sokkal előnyösebb feltételek mellett juthatnak el más uniós tagországok piacaira.

Argentína makrogazdasági mutatói 2000 és 2005 között

Magyar Argentin kereskedelmi forgalom alakulása